A szokatlanul napfényes és meleg ősz után a tél is meglephetne idén, mondjuk egy fehér karácsonnyal. Biztos vagyok benne, hogy gyerekként szinte mindenki szerette a karácsonyt. Manapság már csak a fanyalgást hallani, hogy ebből is mindenki csak üzletet csinál, a pénzköltés a fontos, a húszféle ünnepi fogás, az ajándéktenger.

Mióta gyerekeim vannak, azóta vágyom rá, hogy újra legyen varázsa az ünnepnek. Már a nagyobik gyermekemmel együtt díszítgetve a lakást, alig várjuka kicsi csodálatát: ahogy egy szép mécsestartóban lobogó gyertyára, vagy a bejárati ajtó fényfüzérére rácsodálkozik, vagy ahogy kinyitja az első ablakot/dobozkát az adventi naptáron.

Emlékszem, apám trükközött a csengettyűvel is, aminek madzagját kivezette a nappaliból, és úgy húzgálta távolról a kistestvéreim kedvéért, hogy ők közben ne fogjanak gyanút: a család minden tagját látták az étkezőben, mégis szólt a Jézuska érkezését jelző csingilingi a másik helyiségből. Beavatott kiskamaszként fülig ért a szám, látva a három és ötéves húgi-öcsi döbbenetét, majd szilaj örömét :)

Otthonunk “ünneplőben”

Az egyik legegyszerűbb melegítés az ünnepekre, ha november végén pár melegfényű füzérrel feldobjuk az ablakot, bejárati ajtót, erkélykorlátot, ami lehetőség szerint nem villogja ki az arra járók szemét (és a szomszéd sem köpi ki reggel hatkor a kávéját, amikor a redőnyt felhúzva még a korai sötétben szembe villogja egy hupikék szánon rodeózó rózsaszín télapó).

Én az egyszínű, melegfehér vagy borostyánszín fények híve vagyok, ez kerül az ajtóra, a srácok szobájának az ablakába, és egy kis kerti tujára is. Egy sima tejes/befőttes üvegbe tömködve is meglepően dekoratív fényvarázst érhetünk el.

 A nappalinkban fenyőgirland fut a fagerendás mennyezeten, és pár mécsestartó üldögél az asztalokon, amit már a hétéves nagyfiam is segít elkészíteni öccse pár régebbi bébiételes üvegéből. Egy sima, átlátszó dekorszalag, kenderkötél, fenyőágacska, ragasztó és só, vagy csak papír és olló is elég lehet egy helyes kis mécsestartóhoz.

Üvegmatricákat, filcállatkákat készen is kaphatunk, de pár tobozzal is lehet csodát tenni, ha van pici időnk és felfűzögetjük az ablak elé.

Kiszámoló huszonnégyig

Szerintem minden kisgyermekes anyuka előbb-utóbb nekifog (a bolti, hervasztóan egyhangú csokikockás adventi naptárak egyszeri kipróbálása után) a saját adventi naptár elkészítésének. Idén mi egy klasszikus verziót választottunk: a wc papírguriga alapút.

Többgyermekes anyukáknak javasolt a kósza, párjukat már soha meg nem lelő fél pár zoknik összegyűjtésével a zoknis adventi naptár készítése (már két gyermeknél is majdnem meg van a kellő mennyiség).

Nagyfiam a szaloncukor-formára gyúrt papírgurigákra szavazott, és vagdosta, csomagolta, tömködte serényen a tekercseket, amíg öcsi aludt délután. A csomagokat felkötöttük egy nyírfaágra, kaptak sorszámot, és most várjuk a nyitási dátumot :)

Nálatok hogyan telik az ünnepi készülődés? Ha a kérdés olvastán felszaladt a vérnyomásod, mert ezernyi felsorolandó tennivaló ugrik be, akkor relax… nézd meg a Rossz anyák 2-t, rendelj kínai kaját karácsonyra, tombold ki magad valami ugrálóvárban a kölykökkel, és egyszerűen csak érezd jól magad! :)

(képek forrása: Pinterest)