“Nyuszi ül a hóban, beszorult, de jól van!” - jön haza a hatéves a versikével, és röhigcsél rajta. Megint extrém az első tavaszi hónapunk. Van, amikor már március végére lesülünk a napon pár peca, vagy egy kis kerti munka apropóján, de úgy tűnik az idei tavaszunk ismét a húsvéti hóember építős mókával kecsegtet. Pedig rügyeznek a bokrok, virágzik az aranyeső, bomlanak lassacskán a magnóliák. Hív a kert, sok a munka!

Vidéken, nagyszülőknél

Két éve van saját kertünk, előtte a nagyiéknál tudtuk csak kiélvezni a tavaszi éledő kert örömeit. Ádám előszeretettel húzogatta a gazokat a virágágyásból (néha egy-egy odatartozó virág is áldozatul esett, de ettől még hagytuk kibontakozni a kétéves kiskertészt). Hamar lett nagymamánál saját öntözőkannája, amivel a frissen ültetett virágokat, palántákat meglocsolhatta. Saját talicskára is szükség volt a zöldhulladék szállításához, kisásóra, vödörre… a fejszénél és fűrésznél már nemet mondtunk, de azért nagypapa felügyelete mellett kipróbálhatta, milyen fát aprítani.

Saját kert, a megvalósult álom

… és rengeteg fáradtság és rengeteg hátfájás :) Megéri, nem mondom, hogy nem, de azért mégis egy folyamatos munka, amiben talán van 3 hónap pihenés évente. Kerítés átépítés, festés, régi, elvadult növények kiirtása, sövénynyírás, bokor metszés, gazolás. Kellő tálalásban viszont egy kicsi gyereknek csuda jó móka, szórakozás. Persze azért komolyan veszik azt, hogy ők most aztán mennyit dolgoztak és azt milyen hasznosan, és feszülnek a büszkeségtől, ha megdicsérjük a munkájukat és a felbecsülhetetlen segítséget, (ami ha nem lett volna, harmadannyi idő alatt végzünk :-D).

Nálunk is járt az ősz

A mi kertünkben nincs diófa, ellenben a szomszédokén van, ahonnan kevés jó dió, viszont annál több levél kerül hozzánk ősszel. Napi szinten tudunk több talicskányit seperni, és ez olyan munka, ahol tényleg jól jön a gyerkőcök segítsége. Ők kupacokba seprik, én bezsákolom (a két komposztáló belerokkanna a mennyiségbe). Hálás része az őszi melónak a “szüret”. Egy alma és egy körtefánk van, amiről tudunk csemegézni, illetve szeptember végén leszedni, ami még maradt. A nagy ovisom kísérletezik már a fára mászással, de a magasabban lévő ágakra még nem mer menni (azt hiszem, jobb is).

Az őszi gallyak összehordása és égetése a szomszédokkal közös “buli”, és itt sem maradhat el a gyerekek aktív részvétele. Az ilyen csoportos munkák alkalmával végre elfelejthetjük a kütyüket, képernyőket, és belekóstolhatunk abba, milyen volt régen a közös munka a tűz körül. Van varázsa a dolognak.

Télután

Szeretem a behavazott kertünk látványát, de nem március végén. Bújnak elő a jácintok, ibolyák, a parti sétányon sok hóvirágot láttunk kutyasétáltatás közben, és Ádám lelkesen rikoltott fel mindig az újabb kis kupac virág láttán, hogy “Nézd, anya, itt is!” A kertben nekiálltunk levagdosni a rosszul lógó ágakat, én véres harcot vívtam a rózsabokorral, (ezt inkább egyedül), hogy megfelelő irányba tereljem, elsőszülöttem pedig sepregette a szélfútta leveleket, gallyakat, ami még a hó alól bújt elő. Pár rossz helyre nőtt bokor is komoly munkát adott a fiúknak, és míg apa kiásta, Ádám a maradék gyökereket tépkedte ki a gödörben ülve. A nap végi munkás- és játszósruhák látványtól együtt zokogtam a mosógéppel.

Vakondkergető kiskamasz kutyánk miatt idén biztosan nem ültetgetünk sok virágot, de jövőre kitaláljuk, hogyan tudunk egy kis napos sarkot menteni az epreknek, mi kell hozzá, hogy a hagymás virágok is túléljék.

Egy biztos: a kiskertészeim egyre profibbak lesznek a szerszámokkal, csupán a lelkesedésüket kell ébren tartani a kerti munkák iránt! Azt hiszem, akad pár motiváló sütireceptem erre az esetre ;-)

Évi