Ahogy kezdődik
Kisgyermekes anyukaként megnézve a telefonom galériáját nem csoda, hogy 80%-ban a gyerekekről készült képekkel van tele (+10% kutya + a maradék). Első gyereknél minden pillanatot megörökítesz, rendszerezed a képeket hónapra/negyedévre lebontva. A másodiknál már csak egy, a gyerek nevével ellátott mappát találsz, a legkisebbeket pedig keresgéljük a képeken a többiek között. :)
Kapom rendszeresen a nyaggatást a nagyszülőktől, hogy na de hol a papírkép? (Ismerős, ugye?) Eleinte kipipálhatjuk az összes szülinapot, karácsonyt, jeles eseményt fotós naptárral, bögrével, hűtőmágnessel, unokás-fényképes takaróval… Sokadik gyereknél azonban már kicsit gondolkozni kell, meg kollázsolni, hogy fantáziadúsabb legyen a fotós ajándék-téma (idén apukámnak megérkezett a 8. unokája is, ott azért már a fél falat beteríti a családfa kompozíció, főleg, ha a felmenők is rajta vannak).
Továbblépés a cukitól
Van, aki csak szolidan saját használatra, van, aki közösségi oldalakra, de előbb-utóbb készülnek viccesebb (nagyszülőket megbotránkoztató) fotók is, ahol a gyerek - néha szó szerint - rácuppan apa laptopjára, vagy egy csillogó sörösdobozra, esetleg a fejére próbálja anya melltartóját. Nálunk itthon sok kütyü van, így a most hétévesemnek is viszonylag hamar lett saját billentyűzete (kb. 7 hónaposan).
A kicsinek most az akkus csavarbehajtó az egyik kedvenc játéka, de a szerelős fotót édesanyámnak megmutatva komoly letolást kaptam, hogy merem (felügyelet mellett is) a gyerek kezébe adni a szerszámot. Dave Engledow képeit már inkább meg sem mutatom neki. A jó humorú apuka (“Best father of the world”-bögrés képek beugranak esetleg?) rengeteg vicces képet alkot kislányával, ahogy otthon együtt néznek szembe a házimunka árnyoldalaival (na jó, napos nincs is neki). A kislány vasalóval, kerti grillel, pizzavágóval “dolgozik” a képeken, és jobbára apa pórul jár, mert hagyja. Képszerkesztésben profi a pasi!
Egyszerűen házilag
Maradjunk a (nem rossz értelemben vett) amatőr megoldásoknál: biztosan rengeteg fotót láttál már a pisai ferde tornyot “támasztó”, vagy a párizsi Öreg Hölgyet “ujjuk közé csippentő” turistákról. Ahhoz, hogy ilyen optikailag mókás képeket készítsünk, nem kell photoshop-gurunak lenni. Elég kellő távolságban fényképezkedni a tárgyakkal. Így hordozhatod a tenyereden a távolban üldögélő gyerkőcöt, bújtathatod egy kávéscsészébe a kisbabádat.
Szerencsés esetben pedig a kép kínálja magát (nálunk Ádám épp a játék pecabottal játszott, amikor az ajándék horgász-bögrémet akartam fotózni, így rögtön hátrébb húztam a fókuszt :)).
Az alvó picúrok azok, akik remekül fotózhatók. Ismerek egy párt, akik minden hónapban teljesen egyedi dekorációt építettek a rendszerint alvó babájuk köré (őszi erdőt, meleg szobát kandallóval, stb.), és azt a fotót osztották meg az ismerőseikkel. Ennyi biztosan nem zaklatja a bébit, és a családnak is szemet gyönyörködtető – csak legyen annyi energiád, hogy a díszletet összerakd! :)
… és a fotós Oscart kapja...
Ebben a témában nem tudom kihagyni, hogy ne ajánljam a figyelmetekbe John Wilhelm fantasztikus munkáit, aki három csodaszép lány, és nemrég született kisfiú fantasztikus apukája, és rengeteg ötletes és igényes képet készített a családjáról: https://500px.com/horazio
Mielőtt a tejes-büfis pelusba temetkeznél, hogy Te ilyet sose fogsz tudni ő is biztosan volt kezdő valaha ;)
Évi
Képek forrása: Pinterest