Nagy kérdés az első baba érkezésekor a szobája kialakítása kapcsán, – azon túl, hogy milyen bútorai legyenek, milyen „prüntyögő” kerüljön a kiságy fölé – hogy hogyan szépítsük a szobáját, a falat, az ablakot. Mit fessünk, mit ragasszunk, egyszerű és szolid legyen, pasztellszínekkel, vagy minél színesebb, vidámabb? Itt még van energiája a szülőknek ezzel foglalkozni, (de egy negyedik gyermekét váró anyuka valószínűleg a térdét csapkodva nevetne a kérdés kapcsán).

Amikor megtudtam, hogy fiam lesz, lelki szemeim előtt egy fantasztikus repcsis berendezésű szoba lebegett, ahol a fal festésein repülők szállnak a felhők felett, propeller pörög az ágy végén, és persze a csillár is minimum egy mini helikopter. Persze szülés előtt egy héttel költöztünk az új lakásunkba, így az előzetes szobaalakításba végül egy kedves, húgom által elképzelt és megvalósított falfestés fért bele, ahol egy nagy mackó mesél a köré sereglett erdei állatoknak: mókusnak, süniknek, rókáknak. Imádtuk!

Csináld magad vagy válaszd a készet?

 Mindig is a kényelem vagy kreatív tüsténkedés határán mozogtam. Van, amikor elkap a láz és varrni akarok, dekorálni, festeni valamit, máskor fáradtan, nyúzottan (most már melóból hazaérve) alig van kedvem valamihez. Épp ez a hét is két beteg gyerekkel, hasmenős vírussal kínlódva telt el, ezért kevés inspirációnk volt bármit alkotni együtt.  

A srácok szobájában, ahol két éve laknak, még mindig tervbe van véve a tetőtéri ferde fal festés. Mivel a frissen iskolás nagyfiam bolondul a bolygókért, űrért, csillagokért, az egyik elképzelés valami égi-űrbéli “tájkép”. A kicsinél előjön a repülők iránti közös rajongás, csodál mindent, ami az égen repül. Nemrég látott engem is tandemugrani ejtőernyővel, így még van esélye a repcsis-felhős faliképnek is. ;) Csendben megjegyzem, hogy a mennyezeti lámpa egy fából készült, duplaszárnyú repülő.

Bevallom, a fali centit, ahol a srácok magasságát lehet mérni, azt megvettem készen, mert cuki volt, tele oroszlánnal, zsiráffal, flamingóval, zebrával, ahogy állnak egymás hegyén-hátán, hogy jó magasak legyenek.

Húgom és férje mindketten művészi adottságokkal és végzettséggel rendelkeznek, náluk értelemszerű, hogy ők készítik a dekort, a gyerekek bútorait, de még a futóbiciklit is!

A sógorom szuper pelenkázóasztalt csinált (testet-faragott) a gyerekeknek, pedig akkor még nem is tudta, hogy a következő alkalommal ikrek érkeznek! A nagylányuknak csodaszép katica-bike-ot eszkábált. Az ilyen apukák, rokonok, barátok kincset érnek!

Idénydekorációk

 Tavaly télen Ádám örömmel ragasztgatta az ajtóra-ablakra a hópihéket december elején, ezt biztosan idén sem hagyjuk ki. Tél előtt viszont beköszönt ám egy másik ünnep, amit lehet utálni, lehet szeretni, fújjogni rá, hogy buta amerikai szokás, vagy örülni neki a gyerekekkel együtt, mert hát a halloween egy buli! Én szeretem benne, hogy ez egyfajta őszi ”farsang”. Be lehet öltözni, egy kicsit gyermekközelibbé lehet tenni a félelmetes, halállal kapcsolatos dolgokat. Itt a szellemek viccesek lesznek, a csontvázak csak bohócok, a boszorkányok, a pókok, a maszkok, a töklámpások mind a móka részei. Bár a nagyfiam nem szereti a rovarokat, ilyenkor mégis jó egy sarok-pókháló dísz, egy pókfüzér a szobába, egy denevérraj a plafonra, és persze faragunk egy tököt a teraszra, hogy vigyorogjon ott kivilágítva éjjel, a kutyánk nem kis döbbenetére. 

Nálatok mi készül idén? :)

Évi