Én én vagyok... ennyi jutott először az eszembe, amikor a bemutatkozó blog posztom írásába fogtam. Megpróbálom egy kicsit jobban definiálni magam. Nő vagyok. Ez predesztinál az életben egy halom dologra, szóval jobban teszem, ha árnyalom a képet. 

Nő vagyok, harmincas... pár hónapja azt éreztem ezt nem szívesen fogom papírra vetni, majd eltelt fél év és rájöttem, a harminc az új tizennyolc, csak sokkal izgalmasabb kivitelben. :)

Dolgozó nő vagyok. Igen, mint minden átlagos harmincas, én is a dolgozó nők táborát gyarapítom, hol kevesebb, hol több lendülettel és sikerrel. Most a kicsattanó lendületről ne ejtsünk szót, nem lennék hiteles ebben a pillanatban. :) Van két csodálatos gyerekem, akik alkotják az én mesteri zűrzavarom, tehát dolgozó, harmincas családanya vagyok. Egyszóval olyan vagyok, mint Te, kedves olvasó, tele feladatokkal, tervekkel, hibákkal, erényekkel, nehézségekkel, nevetéssel, történetekkel.

Mire számíts tőlem

Amikor leültem, hogy megírjam ezt a pár gondolatot, akkor átgondoltam mennyire lennék hiteles egy higiéniai papír márka bloggereként és mivel életemben nem gondoltam át mennyi mindent ölel körül az életemben ez a termékcsoport, megdöbbentem, hogy mennyire a mindennapjaim része.

Lepörgettem a fejemben egy átlagos napot, és a következő eredményre jutottam:

Reggeli, a manók 5 és 3.5 évesek

Mondhatni önellátók, de ez kimerül annyiban, hogy reggelente tökéletes precizitással isszák le magukat. Neeem, még nem adtam fel, marad a bögre, kitartó vagyok, hiába csábít a jó öreg cumisüveg, csőrös pohár, szívószálas nyavalya, nem, én a konzekvens anya, inkább minden áldott reggel papírtörlővel itatom a pizsikről a kakaót. Ezen a ponton ragadnám meg az alkalmat és dicsőíteném picit a teli nyomott mintás pizsik megalkotóját... ha elég gyors vagyok, és a csepp nem ér el a minta aljára, mosni sem kell;) köszi papírtörlő!

Ovi: megint elkésünk!

Na jó, hétfőn talán nem, ott még a korábban említett lendület ad annyi löketet, hogy időben kilépjünk a lépcsőház ajtaján. A kocsiban megy a harc, valami végtelenül értelmetlen és számomra érthetetlen, de a gyerkőc-létben épp élethalál kérdésen. Sír, ma épp a kicsi. Zsepi kell, most, azonnal... Zsepi...Zsepi, nincs nálam, pánik. Kicsi egyre jobban nyafog. Anyaaaa, folyik az orrom!!! Neeee, koszos lesz a ruha, bent át kell öltözni... már látom előre, hogy a vágyott kollegiális kávézást ismét ki kell hagynom... Ok, ne kalandozz! Zsepi. Kell. Most. Kesztyűtartó, áldom a párom eszét, 10-es csomag, hátraadom, huhh megúsztam! Ez nem jó, ez fiús... Piros lámpa. Nem akarok vitát, jó és kiegyensúlyozott anya szeretnék lenni. Ismét áldom az uramat, ismeri már a gyereket, ott a lányos csomag is. Ez már jó, Anyaaaaa, nézd, rózsaszín, hercegnős! És könny felszárad, béke belibben a résnyire nyitott ablakon... három kerek perc telt el az indulás óta. Imádom a hercegnős és a szuperhősös zsepit. Lehet holnap mindkettő kezébe nyomom indulás előtt a saját 10 -es pakkját, lehet megelőzök minden földindulást!

Ismerős nektek is? Ugye, hogy ez a mindennapjaink része! :)

Újra a kocsiban, gyerekek az oviban, a faliújságon tisztasági csomagot kérnek. Nincs nálam toll, csak el ne felejtsem, törlőkendő, szalvéta, zsepi, wc papír, törlőkendő, szalvéta, zsepi.... Azt a mindenit, így jöttem el otthonról?! Még szerencse hogy belenéztem a visszapillantó tükörbe, a szemüvegem csupa szempilla festék. Csoda, hogy kilátok. Leparkolok, leveszem a szemüvegem, az arcom is spirál nyomos... gyorsan valami víz - mert a popsitörlőből már kinőttünk, minek lenne nálam... - és kéne egy papír... a zsepit, mint valami kincset bevitték a kölykök az oviba... táska, ott tuti találok valamit! Megvan! A tegnapi játszóterezés után a szendvics csomagoló-anyagaként használt papírtörlő még bent gyűrődik, meg van mentve a maradék önbecsülésem.

Van egy pontja a napnak, amit imádok

A közös ebéd az irodában. Van egy romantikája. Ez most elég ingerszegénynek hathat, de tény. Egész nap együtt ülünk, lélegzünk, gondolkodunk, de az a 25 perc más. Nem járunk ki, bent eszünk együtt, ugyan a számítógépeink társaságában, ami igen, tudjuk nem ergonómikus, de megadjuk a módját! A szalvéta, az az a pont, ami elengedhetetlen. Olyanok vagyunk, mint az ovisok. Van egy naposunk, aki kiosztja a szalvétát... rituálé, és imádjuk. Talán azért mert színes, mintás, talán azért mert kicsit olyan, mint otthon...

Rohanok vásárolni

Tisztasági csomag, ki ne felejtsek valamit. Bár átfut az agyamon, hogy legutóbb 4 tekercses csomagot vittem. Most akkor az 4 tisztasági csomag, vagy 1? Hihetetlen miken tudok ellamentálni. Zsepi, 100 as csomag kell. A múltkor dobozosat vittem, mert szerintem praktikus. Az óvónéni szerint nem. Ne legyen túl illatos és ne legyen mentolos.

Újabb 5 perc válogatás.

Össze kéne szednem magam, de be kell látnom, imádom a papírárut.

Pici korom óta, emlékszem, hogy Anya is hosszú percekig válogatta, és a mai napig óriás raktárat halmoz fel a garázsban, hugommal csak úgy hívjuk, garage store, hazamegyünk, és a garázsból bevásárolunk. Ez a mánia örökletes lehet. Szeretem, ha új termék kerül a polcra, szabályos izgalommal tud eltölteni egy váratlan csomagolás, vagy új szín, forma, minta.

Indulni kéne

De itt, a boltban, a sorok között csend van és nyugalom, még 2 perc és megyek. Jut eszembe, a barátnőmmel fogadtunk, hogy vajon az újságpapír vagy a konyhai papír törlő jobb az ablakpucoláshoz, úgyhogy veszek egy új fajtát, mert én szentül hiszem, hogy a törlő jobb. Majd meglátjuk. Letelt a 2 percem, viszlát emlékek, gondolatok, hello rohanás, várnak a fiókák!

Jaj, igen! Fanni. Mert van nevem is és mivel már egy kicsit beleláttatok az életünkbe, már nem csak egy név, ami nem mond semmit :)