Valljuk be, nyár végéremindenkinek tele a balerinája azzal, hogy 10 órakor már el kell menni a játszótérről, mert annyira meleg van. Forró a csúszda, nem lehet semmire ráülni, a gyerek is eltikkad és leül. Délután ötkor meg még ugyanez… Délelőtt 10 és délután 4-5 között – hacsak nem vízben csücsül az ember – mindenhol belefulladunk a kánikulába. Ezért is örülök az ősznek, amikor újra fel lehet fedezni egy-egy vadasparkot, tanösvényt, újabb játszóteret, és nem kell azon aggódni, mikor vonuljunk be a durva napsütés és hőség elől.

A játszóterek csodálatos világa

Szerencsés helyzetben vagyunk, 20 perc autókázásra van a közelben egy folyóparti tanösvény meg egy barátságos vadaspark, amit ha csak évente egyszer-kétszer látogatunk is, mindig elvarázsolja a srácokat. Játszótér-ügyileg néha messzebb kell menni a változatosságért, de szerintem ritkán halljátok azt a panaszt, hogy “anya, én nem akarok erre a játszóra jönni” :) A kertes házban élő gyerek annak örül, ha végre nem az otthoni kertben kell elfoglalnia magát, a társasháziak pedig eleve a játszótereken érzik elemükben magukat. 

Nagyfiammal ovi után a játszóterezős mókát űztük évekig, főszezonban, ősszel és tavasszal. A kicsi már kertes házba érkezett, kinti csúszdával, hintával, neki mai napig nagyobb élmény, ha végre “rendes” játszótérre mehet. Az interneten komoly gyűjtőhelyei vannak a népszerűbb, extrább, élménydúsabb játszótereknek, ezért érdemes rákeresni és felfedezni egy-egy újabb helyet, mert a gyerkőc utána akár évekig emlegeti, hogy ott járt: Ádám hét éves kora óta rajong egy játszótérért, ahova háromévesen vittük el (és azóta sem jutottunk el), de benne élénken él az emlék. 

Kirándulás 

Tavasszal-ősszel sokkal szívesebben megyek állatos parkokba, mint nyáridőben (direkt nem írok állatkertet, mert azt nálunk apa bojkottálja, de egy vadasparkba még csak-csak el tudom csábítani). Nyáron enervált, punnyadó állatokat látni, esetleg annyira behúzódnak egy árnyékos zugba, hogy David Attenborough legyen, aki felismeri a kő mögött összegömbölyödő barna szőrkupacot feliratos tábla nélkül. Madárrezervátumba menetelnél óvatosan járjunk el, egy ismerős anyuka szeptember végén ment madaras helyre, és csak a hátrahagyott fészkeket, és búcsúleveleket találta “tavasszal újra jövünk” táblácskákkal :D 

A tanösvényeken – azon túl, hogy tavasszal éledő közegben, és ősszel rozsdaszínekben csodaszépek – nagyobb gyerekekkel lehet több élményhez jutni. Másodikos nagyfiam már olvasgatja a táblákat a képek mellett, felujjong egy-egy új információ olvasásakor: “Anya, tudtad, hogy….?”-felkiáltást követően  rögtön bölcsebb leszek, például én már ismerem egypár vízi madár költési szokásait és tojásainak számát.

Süsd meg!

Miről szól még az ősz nálunk: ha azt gondolod, hogy a kerti sütögetés nyári móka, az nagy tévedés. A délután háromkor elkezdett és este nyolcig tartó grillezés, az kánikula idényben annyira nem buli, de őszi napokon, indián nyarakon a legjobb elfoglaltság. Kicsi virsliket, sajtot, kukorica-saláta kísérettel a gyerekek kedvéért, a nagy szelet tarjákat, egészben halat, gombát pedig a felnőttek kedvéért. Költözés után pár éve májusban konyhám még nem volt, építeni kellett, de a grill már kint figyelt a teraszon, és azóta kötelező kellék tavasztól őszig. 

Gondoljátok végig, hogy mit szerettek az őszben, és élvezzétek ki! :)

Évi