Szülőként kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, mint mikor valamelyik gyerek beteg. Talán csak azt, amikor egyszerre beteg mindkettő.
Oké, ne is mondjátok. Később még egész biztos lesz olyan, amikor azt fogom kívánni, bár ez lenne a legnagyobb bajom. Például, amikor kamaszodnak, és egyszerre lövetnek piercinget az orrukba, a nyelvükbe és a köldökükbe. (Nem mintha néhány hónapos eltéréssel jobban díjaznám a dolgot.) Vagy kitalálják, hogy biztosítókötél nélkül mennek sziklát mászni. A lényeg az, hogy a tél közepe, vége felé már jó esély van rá, hogy valamilyen kisebb, vagy nagyobb betegség tiszteletét teszi, amire nem árt felkészülni.
Kezdünk fáradni
A mindennapok realitását nálunk főként a családi napközi, a játszótér és a két-három naponkénti boltba járás jelentik, amelyek legnagyobb közös veszélye a téli időszakban, hogy valamilyen nem kívánt betegséget hurcolunk haza. Bár a férfináthánál még az sem lehet rosszabb. Hiszen köztudott, hogy a férfináthánál nincs rettenetesebb dolog a világon.
Ősszel már írtam arról, hogyan próbálom mindezeknek elejét venni. De néha a legjobb szándék sem elég ahhoz, hogy a teljes szezont kihúzzuk nélkülük. Január-február magasságára szinte teljesen kimerülnek a készletek, gyengül az immunrendszer, a védelem, az influenza pedig ott ólálkodik minden második sarkon túl. Ráadásul ez az első telünk, amikor már két gyerek egészségéért felelünk, és megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor egymást fertőzik meg, és vissza.
(Ki)fulladásig
Bármilyen ritkán legyenek is betegek a gyerekeid, az ördög sohasem alszik, és egyszer sajnos valószínűleg beüt majd a krach. Nemrég velünk is megtörtént.
Egyik este feltűnt, hogy Juli annyira fáradt, hogy nemhogy játszani, de még csöndben mesét nézni sincs kedve, csak összekuporodva feküdni. Ez egy három és fél évesnél kifejezetten gyanús.
Az igazi apokalipszis pedig hajnalban következett be, amikor rekedt sikításra és ugató köhögésre ébredtünk. A jellegzetes, semmi máshoz nem hasonlítható sípoló légvétel azonnal felidézte bennem saját gyerekkori emlékeimet.
A pszeudokrupp az 1-5 éves gyerekek tipikus betegsége, a késő őszi és téli hónapokra jellemző. Rendszerint valamilyen felső légúti fertőzés, vírus idézi elő a torok nyálkahártyájának gyulladását. A duzzanat miatt a kis beteg nem kap levegőt, oxigénhiányos állapotba kerül, és akár végzetes következménye is lehet. Ennél a betegségnél, különösen csecsemők esetében haladéktalanul orvoshoz kell fordulni! Az első roham nagyon ijesztő lehet, de igyekezzünk higgadtak maradni, azonnal nyissunk ablakot vagy vigyük ki a hideg levegőre a kicsit (a hideg összehúzza az ereket, csökken a légcsövet elzáró duzzanat), közben pedig hívjuk a mentőket. Sajnos vannak, akik hajlamosabbak rá, például azok, akinek a szülei is produkáltak hasonló tüneteket gyerekként.
Egy nehéz nap éjszakája
Juli tehát örökölte tőlem a hajlamot. Szerencsére van otthon hidegpárásítónk, az nagyjából 5-10 perc alatt levitte annyira a duzzanatot, hogy újra rendesen kapjon levegőt.
Miután megnyugodott összekészültünk, és elvittük orvoshoz. Az autóban még kétszer hányt (a duzzanat okozta ezt is), de a vizsgálat alatt látszólag már kutya baja sem volt. Figyelmeztettek minket, hogy az első után további 2-3 rohamra lehet számítani, és várhatóan újabb nehéz éjszaka elé nézünk.
A jóslat be is vált, másnap délután jött a következő, este, elalvás után nem sokkal pedig a második. Ezután biztonsági okokból, a férjemmel egymást váltva reggelig Julival aludtunk a nappali sarkig kitárt ablaka alá húzott matracon, nyakig betakarózva. Volt vagy 10-15 fok, de így – ha nehezen lélegezve és nyugtalanul is – sikerült átaludnia az éjjelt. Azért az orvos által felírt szteroidos gyulladáscsökkentő kúp végig készenlétben állt.
Ennél a betegségnél nagyon fontos a szülők lélekjelenléte, hogy gyorsan tudjanak reagálni a helyzetre, és nehéz nem pánikba esni, amikor a gyermekünket látjuk fulladozni. Éppen ezért tartottam fontosnak megosztani a tapasztalatainkat, hogy aki ilyennel találkozik tudja mivel áll szemben, és hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
Pihenés a legjobb orvosság
Másnap Cili is köhögni kezdett, ezért árgus szemekkel figyeltem rajta a betegség jeleit. Éjszaka sokszor felébredtem hallgatózni, rendesen veszi-e a levegőt, de vele szerencsére minden rendben volt. Ő “csak” egy néhány napos, orrfolyással, köhögéssel járó enyhébb fertőzésen esett túl. De két nyűgös gyerekkel otthon, miközben egy csomó határidős munka várt rám, így sem volt móka és kacagás az elmúlt hét.
Átmenetileg mindnyájunk D-vitamin adagját a duplájára növeltem (tényleg pillanatok alatt képes felpörgetni az immunrendszert), magamat pedig némi koffeinnel próbáltam életben tartani.
Mire indultunk volna síelni, mindketten meggyógyultak, és nem kevés alváskimaradás árán én is végeztem a feladataimmal. Most pedig épp a jól megérdemelt pihenésünket töltjük a hegyekben. Kis szépséghibával – a férjem ugyanis már a legelső nap náthás lett. De ahhoz képest, hogy sokak szerint halálos betegség, elég jól viseli.
Vica
