Elmúlt a nyár, megint idősebbek lettek a gyerekek

2017. szeptember 15. - Ooops! Legjobbanyuka

Bármennyire is nem vártuk, bármennyire is nem akartunk tudomást venni róla, elmúlt a nyár. Vége a gondtalan hétköznapoknak, a reggeli lustálkodásoknak, vége a néha késő estébe nyúló családi programoknak.

Helyette korán reggel fél órán keresztül ébresztgethetem a gyerekeket, akik morcosan, fáradtan ébrednek, délutánonként munka után, két bevásárlás között futhatok velük a különböző programokra, majd annak végeztével szállíthatom őket haza. Hogy aztán míg főzök, és megy a mosógép, segíthessek megcsinálni a házifeladatot, a szorgalmit, és tanuljam a középsővel az angolt, úgy, hogy néha még a magyar nyelv megértése is problémát okoz számomra. A csodálatos napsütéses reggelek helyett a reggeli kávém már inkább félhomályban fogyasztom el, és már olyan hűvös van, hogy volt, a télikabátom terítettem magamra, míg kábán bámultam az egész udvart beborító ködfátyolt.

Nekünk az idei szeptember érdekes változást hozott

Persze vannak az ősznek is szépségei, nem is egy, de valahogy számomra mégis szomorkás ennek az évszaknak a beköszönte. Sőt az idén talán még jobban megérintett, hisz legidősebb leánykám megkezdte középiskolás tanulmányait, és szeptember elején kollégiumba költözött. A vártnál nehezebben éltem meg az én kicsi lányom kirepülését és úgy érzem, hogy kell még egy-két hónap, hogy megszokjam, elfogadjam a gondolatot, hogy nem lehetek már mindig vele, nem foghatom a kezét, és nem vigyázhatom minden lépését. Mert hát ez minden édesanya dolga. :)

Az én nagy lányom nagyon nagy lett

Velem ellentétben, úgy látszik, őt nem viseli meg az „elválás”. Élvezi az önállóságot, a szabadságot, a nagyvárosi életet. Rendszeresen figyelmeztetnem kell, hogy hébe-hóba azért adjon életjelet magáról, mert néha már azon a ponton vagyok, hogy tárcsázom a rendőrséget…

Péntekenként már alig bírok magammal, 3 percenként nézem az órát, számolom vissza az időt és lelki szemeimmel  látom, ahogy felszáll a vonatra, ahogy utazás alatt nyomja a telefont, látom ahogy leszáll, szalad felém,és könnyes szemmel egymás nyakába borulunk az állomáson. Leírhatatlan érzés, mikor tényleg eljön az idő, és valóban meglátom a sok hazatérő diák között. De a könnyek egyelőre még csak az én szememben gyűlnek ilyenkor, neki inkább ciki, hogy fél óráig szorítom csukott szemmel, és ezalatt harmincszor kérdezem meg tőle, hogy jól vagy kicsim, minden rendben?

Mi a jó az őszben? Az összebújás!

Aztán hétvégén élvezünk minden együtt töltött percet. Míg ők alszanak és igyekeznek kipihenni heti fáradalmaikat, felteszem az ebédet, indítom a mosógépet, sütök valami finomat, hogy legyen mit visszavinni a kollégiumba. Napközben vagy csinálunk valami szuper kinti programot, vagy ha az idő ezt nem engedi, a pokróc alatt összebújva nézünk valami csajos, könnyfakasztó filmet. Legutóbb például pont a nagylány kérésére a Jégvarázst néztük meg közösen. Kb most indítottuk el ezt a mesét  háromszáznegyvenhatodszor, de kivételesen nem ellenkeztem, mert így legalább nekem is lehetőségem adódott kipihenni heti fáradalmaim. Még álmodtam is… Jó is az a mese. :) Aztán észre sem vesszük, már újra vasárnap, és már megint pakolunk. Nekem már megint összeszorul a szívem. Ismét hosszú hét elé nézünk.

Próbálom magam tartani és odabent folyamatos párbeszédet folytatok önmagammal, amely során egyik énem győzködi a másikat, hogy nem kell ezt  olyan tragikusan venni, ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek, kirepülnek. A másik énem persze érti ezt, mégis könny szökik a szemembe, mikor meglátom, hogy az én önálló, komoly, a felnőtté válás útjára lépett kislányom Jégvarázsos zsepit rejtett a bőröndjébe.

 

gernyi_eva_sulikezdes-2.png

 

Hát ezért könnyezek én, tulajdonképpen inkább büszkén és boldogan. Mert lehet, sőt biztos, hogy ügyes, okos, és tényleg a felnőtté válás útjára lépett, belül mégiscsak egy gyerek. És az én gyerekem. Ezért míg élek, féltem, óvom, szeretem…

Éva :)

 


A bejegyzés trackback címe:

https://legjobbanyuka.blog.hu/api/trackback/id/tr6312830534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.