Mi van ha elfelejtenek számolni szeptemberre?

2017. augusztus 21. - Ooops! Legjobbanyuka

Minden évben egy kicsit felhúzom magam azon, hogy már októberben megjelennek a boltokban a karácsonyi dekorációk, ahogyan azon is, hogy már júliusban arra emlékeztetnek, hogy a vakáció nem tart örökké és szeptemberben becsöngetnek.

Ugyanakkor minden évben elhatározom, hogy stresszmentesen fogjuk kezdeni az új tanévet, időben beszerzem a tanszereket és nem fogok azon se meglepődni, hogy az évzárón még pont jó méretű fehér blúz - annak következtében, hogy a vakáció idején dupla sebességgel nőnek a gyerekek -, szeptember 1-re már kicsi, hanem inkább előrelátóan veszek egyet úgy augusztus környékén.

Ismétlés az iskolába járás anyja

Az is gyakran eszembe jut, hogy mi van, ha szeptemberre elfelejti mindegyik gyerekem, amit az előző években tanult. Mondjuk a szorzótáblát, vagy helyesen írni, vagy a törtek összeadását, esetleg a bebiflázott angol szavakat. Átfut az agyamon, hogy gyakorolni kéne, de vajon, hogy vegyem rá életvidám, napbarnított lányaimat arra, hogy engedelmesen feladatlapokat oldjanak meg és a tollbamondás szóra ne rohanjanak el inkább labdázni, pinpongozni a kertbe? 

Olvasni biztosan nem felejtenek el, mert kötelező vagy ajánlott olvasmány még mindig divat. Van köztük olyan is, ami már az én gyerekkoromban is feladtak, de akad köztük kortárs, sőt egész modern olvasmány is. Én úgy ösztönzöm a gyerekeimet az ilyen könyvek elolvasására (ha éppen nagyon nincs kedvük hozzá), hogy magam is kézbe veszem őket. Akkor is, ha gyerekként már elolvastam mindet. Teljesen más élmény felnőttként újra olvasni a Pál utcai fiúk vagy a Légy jó mindhalálig klasszikusokat. Emlékszem, hogy akkor is érzékenyen érintett a végkifejlet, de most, hogy anya lettem és nem sok kell ahhoz, hogy meghatódjak vagy összeszoruljon a szívem, természetesen papír zsebkendő mindig van a közelemben.

img_20170816_203325_1cs-1-2.jpg

Az együtt olvasásban (és mivel ikerlányaim vannak ez azt jelenti hárman kapkodunk ugyanazon könyv után) az is jó, hogy hogy mindig tudunk róla egy kicsit beszélgetni. Megkérdezzük egymástól, hogy hol tart a másik, mit gondol róla vagy mennyire izgalmas, azaz szinte észrevétlenül feldolgozzuk.

Készüljünk fel a suli kezdésre

No de, hogy visszatérjek a korábban emlegetett aggodalmaimhoz vagyis, hogy mit tegyünk, hogy egy kis szinten tartás is beleférjen a vakációba, leírom, hogy én annak a híve vagyok, hogy valamit tényleg kell gyakorolni,  de ha lehet, ezt észrevétlenül tegyük. Például a helyesírás és fogalmazás gyakorlása máris megoldódott, amikor a minden évben nagy örömmel készített vakációs élménynaplóba írhatnak a lányok. Zárójelben jegyzem meg, hogy még a rajzkészségük, kreativitásuk és a szépérzékük is fejlődik eközben. Még nem késő belevágni J

A számolást autós utazás közben a rendszámtáblák segítségével tartjuk szinten. Életkortól függően kérhetjük, hogy adják össze, vonják ki vagy szorozzák össze a számjegyeket. És hogy a betűk se vesszenek kárba, azokkal is kitalálhatunk szókereső játékot. (Mondjanak olyan szavakat a rendszámtáblán található betűkkel, amelyeket nagybetűvel írunk vagy csak igéket, csak főneveket, esetleg alkossanak mondatot, szót a 3 betűvel.) Motiválhatjuk őket fagyival, jégkrémmel…

Minden lehet gyakorlás

A felszedett angol tudást sem kellene kopni hagyni így, ha a család olyan szerencsés helyzetben van, hogy külföldi utazást is be tud iktatni a szünidőbe, máris élesben használható az idegen nyelv. Az étteremben hagyjuk, hogy a gyerekünk megkísérelje lefordítani az étel nevét és leírását, aztán próbáljon meg önállóan rendelni. Persze segíteni szabad. Nem az a cél, hogy zavarba jöjjön, hanem hogy sikerélménye legyen. Figyelje a feliratokat a repülőtéren, a szállodában, a múzeumban, mert rengeteg új szó ragadhat rá ilyenkor.

Ha itthon nyaral a család, akkor pedig az éppen aktuális külföldi slágerek szövegét is letölthetjük és lefordíthatjuk de vannak jópofa angol tanító játékok is a neten, vagy telefonra letölthető verzió ha már egyszer „kütyüzés” nélkül elképzelhetetlen a szünidő. És ha már itt tartok, akkor leírom azt is, hogy mennyi klassz inspiráló ötletet lehet találni „back to school” témában az interneten (pl. Pinterest), legyen az egy füzet dekorálásról szóló bejegyzés vagy egy youtube video, amiben a vlogger gyerek azt mutatja be nagy büszkén, hogy milyen tanszereket szerzett már be.

A legnagyobb kihívás

Szóval tetszik, nem tetszik el kell kezdeni a ráhangolódást a sulira. A tanárok az első szülői értekezleten biztosan most is megnyugtatnak minden szülőt, hogy a szeptember a vakáció alatt szétszóródott tudás visszaszerzésére megy el, ám ez így van rendjén és remélik, hogy semelyik gyereket nem kínzott a szülő gyakorlással. Egy nagy próbatétel mindenképpen rám is vár ez pedig nem más, mint az öntapadós széllel ellátott átlátszó fóliába való csomagolása 3 gyereknyi tankönyvnek és füzetnek. Szerintem, aki dolgozott már ilyen anyaggal az tudja miről beszélek…

De sebaj! Legalább én is fejleszthetem vele egy csomó képességemet, úgy mint önuralom, türelem, pontosság, kitartás. Jól jönnek ezek majd szeptembertől nekünk szülőknek.

Ági :)

Kánikula, jégkrém, víz kinn és benn...

Ez az igazi nyári meleg, ami napok, vagy hetek óta, vagy nem is tudom, úgy érzem egy örökké valóság óta tart. Szóval nagyon meleg van. Ez persze nagyon jó, hiszen ez az igazi nyár, csakhogy ilyenkor igazán se kinn, se benn nem lehet elviselni ezt a hőmérsékletet. Az ember úgy érzi, kimennek a gyerekek és kész, ott helyben megsültek.

A megmentő medence

Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kertben van egy medence, amit imádnak a gyerekek. Nem is tudom, mi lenne, ha nem lenne.

De mikor menjenek fürdeni?

Na, jó 15 óra után, lekenve úgy, hogy fehérlik a testük, kimehetnek, hiszen az UV sugárzás ellen védekezni kell. Utána mire leszedem a kezemről a felesleges naptejet, Ooops, nagyon jól jön a papírtörlő. Tulajdonképpen, minden rendben, mert vízben vannak, akár estig.

Anya hátra dől. Persze ez csak egy álom, mert nyilván mindig van valami, amit vinnem kell, vagy lelocsolták, vagy sír, szóval, elméletben jól hangzik, ez az anya hátra dől, de persze ez sosincs így.

De mit lehet tenni a medence előtt?

Ha mégis kimennek, persze nem bírják sokáig. Csak árnyékban lehetnek, de nyilván ők is érzik, hogy ezt nem lehet kibírni. Ezért ilyen gondunk nincs is. Én délben, ebben a melegben, nem engedek és kizárt, hogy kimenjenek.

Viszont, ha boltba kell menni, vagy bármi olyan elfoglaltság van, ami házon kívülre szólít minket, vizet feltétlenül viszünk, mindenkinek, az nem maradhat otthon. Vizet és papírtörlőt, nedves törlőkendőt. Ezek nélkül nem lehet elindulni.

Elfoglaltság a 4 fal között

Igen ám, de hogyan kössük le őket, amíg benn vagyunk? Hogyan tartsuk benn őket? Na, ez az igazi feladat.

A nagyokkal talán könnyebb. Hiszen őket a számítógép, vagy telefon mellől, úgy kell kizavarni, hogy na, most már, de azonnal és kifelé fürdeni, de ott a legkisebb, aki mindig menne kifelé. Benn is meleg van, pedig minden megy, és mégis. Együnk jégkrémet, ennek mindenki örül. Kicsitől a nagyig. Nyerek kb fél órát. Kiszedem, díszítem, roletti, tejszínhab, cukorka, meg minden, ami nem is kellene, de olyan finom. Imádják, hűsítő finomság.

Mondjuk, utána jól jön az óriás papírtörlőm (a 2. gyerek után már ez a sztenderd), mert mindegyikük tiszta jégkrém, nem tudom, hogy csinálja a kis drágám, de ő képes a feje tetejétől, a lába fejéig csokis lenni, mert természetesen a csokis a kedvence. Imádom! Szoktunk társasjátékozni, kártyázni, mesét nézni, olvasni, színezni, gyurmázni, festeni. A festés! Na, az egy szuper elfoglaltság, hiszen vizes is, színes is! Igazi nyári unaloműző. Buborékot fújni, nagy pancsolást csinálni a kádban és persze semmit nem csinálni, hiszen annyira meleg van, hogy az embernek megmozdulni sincs kedve.

 

img_20170804_162629-1-2.jpg

 

Ne felejtkezzetek el a sok folyadékról se!

Van, amikor annak is örülök, hogy képes vagyok elmenni a hűtőig és csinálok nekik ennivalót, meg persze innivalót, ami nálunk a víz. Ebben is szerencsés vagyok, mert az én gyerekeim nagyon szeretik a vizet, és anélkül, hogy mondani kellene, rengeteget isznak. De ettől függetlenül, erre nagyon figyelek, hogy ebben a melegben elegendő folyadékot igyanak, állandóan mondom nekik, még így is.

Mi hideget nem szoktunk, mert attól megfájdul a torkuk, aztán betaknyosodnak, jöhet a zsebkendő… Szóval csak sima, szobahőmérsékletű vizet isznak. Persze nem a mostani szobahőmérsékletre gondolok...

Összességében ki lehet bírni benn is a lakásban sok játékkal, türelemmel, szeretettel, sok- sok vízzel, inni, fürdeni, finom jégkrémmel, finom könnyed nyári gyümölcsökkel, dinnyével, barackkal és mindezekhez papírtörlővelJ

Legyen az játék, vagy evés, ivás, a víz, a megfelelő folyadék utánpótlás ebben a kánikulában elengedhetetlen!

Élvezzétek a nyarat!

Erika :)

Ének az esőben

Annyiszor halljuk a meteorológiai jelentésben, hogy zápor, zivatar várható, de vajon tudjátok-e, hogy mi a különbség a kettő között?

A zápor egy pár percig tartó kis eső, míg a zivatar dörgéssel, villámlással lezajló eső. Az is egy nagy különbség a kettő között, hogy az előbbi esetén megengedhetjük a gyerekeknek, hogy kint szaladgáljanak, pocsolyázzanak, zivatar idején viszont jobb ha a szobában társasjátékoznak. és közben reménykedhetnek, hogy nem okoz nagy károkat senkinek a villámlás, a jégeső vagy a viharos erősségű szél. 

Az esőtől nagyra nősz

Gyerek koromban simán elhitették velem a felnőttek, hogy ha kiállok az esőre akkor nagyra növök, így aztán minden adandó alkalmat ki is használtam, hogy bőrig ázzak. Nem tudom, hogy ennek vagy szüleim génjeinek köszönhetem, hogy végül 170 cm magas lettem, minden esetre az esőt azóta is szeretem és nem hagyom, hogy elrontsa a kedvemet. A lányaimnak is természetes, hogy nyáron, esős időben szaladgálhatnak a kertben addig amíg jól esik. Ugyanúgy szeretik az eső illatát, a hangját mint én. Volt olyan időszak, amikor minden évben esernyőt kértek születésnapjukra...

Az önfeledt jókedvük mellett ilyenkor végképp eltörpül az a probléma, hogy utána egy kis takarítás következik. Mondjuk ebből se csinálok nagy ügyet, mert óriás papírtörlőt használok, ami eléggé megkönnyíti az életemet ilyen esetekben is… mert tényleg óriási. :) Az esőben való elázás persze akkor jó móka, ha mi mondhatjuk meg, hogy mikor van vége. Tehát, ha meguntuk vagy átfáztunk, beszaladhatunk egy teára és átöltözhetünk száraz ruhába.

shutterstock_394600291_vj.jpg

Kirándulás a Deseda körül

Nemrég a meseszép Deseda tavat kerültük meg biciklivel, ám a fele távnál a semmi közepén hatalmas zivatar tört ki. Egy horgásznak megesett a szíve rajtunk és megengedte, hogy a sátrában vészeljük át a nagy esőt, ami azonban egyszerűen nem akart elállni. Másfél óra után megköszöntük a vendéglátást és úgy döntöttünk nem várunk tovább, inkább visszatekerünk a kiindulópontra a szakadó esőben vállalva annak minden következményét. Egyszerre volt félelmetes és felemelő a kaland, de mindenképpen beírta magát a felejthetetlen családi kalandjaink közé.

Pocsolyában ugrálni mindig szuper

A pocsolyába való ugrálás az egyik legjobb kiskori játék. Ezt onnan tudom, hogy amikor (mondjuk egy esős napon) felidézzük a kisgyerek kori huncutságaikat, erre nagyon elevenen emlékeznek. Fel tudják idézni a színes kis gumicsizmájukat és azt, hogy megengedtem nekik, hogy egyik pocsolyából a másikba ugráljanak én pedig még mindig hallom ahogy sikongatnak, nevetgélnek közben. Ma már kikerülik a tócsákat és én ezt a picit sajnálom, mert azt jelenti kezdenek felnőni.

Zápor? Ugyan, mehet a játék!

Békés esőzésben viszont nyugodtan kimerészkedhetünk a gyerekekkel a szabadba! Íme néhány ötlet, hogy mit játsszatok az esőben. Előtte azért nem árt felkészülni.  Szerezzetek be gumicsizmát, esőkabátot és öltözzetek olyan ruhába, amit nem sajnáltok! Elképedve látom, hogy ma már kapható olyan esővédő overall, mint amilyen korábban csak az óceáni halászoknak volt. Fektessétek le a szabályokat! Ártatlan járó-kelőket nem fröcskölhetnek le és vigyázni kell, hogy ne koszoljunk be mondjuk egy parkoló autót.

Készítsétek elő a takarításhoz szükséges eszközöket pl. a már említett Ooops! óriás papírtörlőt (jó szívvel ajánlom), szivacsot, felmosó eszközöket, hogy amikor hazaértek minden kéznél legyen, mert a takarítás ilyen program után elkerülhetetlen.

Mit lehet az esőben játszani?

  1. Vigyetek ki az esőbe különböző méretű edényeket, műanyag dobozkákat és tegyétek le a fűbe! Figyeljétek meg melyik telik meg leghamarabb!
  2. Felöltözve vagy fürdőruhában szaladgáljatok az esőben! Mindkettő nagyon jó móka!
  3. Énekeljetek esőről szóló dalokat! Esik az eső hajlik a vessző!, Ess eső ess! vagy a nagyobbak akár az I’m singing in the rain-t is elénekelhetik. (Bevallom ha esőben sétálok nekem már automatikusan ez a dal ugrik elő és nem is tudom abbahagyni).
  4. Hajtogassatok papír hajót és tegyétek egy nagy pocsolyába! Egy bottal aztán lökdöshetitek, amíg teljesen el nem ázik.
  5. Hagyd, hogy az eső a nyelveteket érje! Mondjuk ez az a tevékenység, amit minden kisgyerek ösztönösen megtesz ha esik az eső (vagy télen a hó). Kóstoljátok meg milyen íze van az égből jövő víznek!
  6. Pörögjetek, forogjatok az esernyőkkel! Szépséges látvány és nagyon jó érzés. (viszont vigyázzatok, hogy kellő távolságban legyetek egymástól nehogy sérülést okozzanak az esernyő végek)
  7. Ugorjátok át a pocsolyákat vagyis ha már eleget ugráltatok a tócsákba, próbáljátok ki azt is hogyan tudjátok átugrani őket!
  8. Menjetek sétálni az erdőbe! (Természetesen csak békés esőben, semmiképp nem villámlás idején). Egész más képét mutatja ilyenkor az erdő, csodálatosan vibrálóak a színek. Az eső áztatta erdő illata semmihez sem fogható.
  9. Ismeritek a fa zuhanyt? Egy kisebb fa alá kell állni, majd lehúzni a vizes ágakat. Ha hirtelen elengeditek, a leveleken lévő esőcsöppek rátok hullnak és jó nagy zuhanyt kaptok a nyakatokba.
  10. Rajzoljatok krétával a vizes járdára! Sokkal élénkebbek lesznek a színek és a rajzolás is könnyebben megy nedves krétával. Igaz, ha esik, nem lesz maradandó az alkotás.

Egy Paulo Coelho bölcsességgel biztatok mindenkit arra, hogy ne bánkódjanak ha esik, csepereg vagy szakad:

„Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.”

Ági :)

Nyaralunk, pakolunk, tuti vigyük, otthon maradt...

 

Hurrá nyaralunk…

Előtte pedig szuper anyuka módjára pakolunk. Ez a nem kellemes része a nyaralásnak. Annyira igazságtalan, hogy olyan könnyű bepakolni hazafelé, ami akkor kb. 1 óra, a nyaralás előtt pedig több napig is eltarthat. De persze a szuper anyukáknak ez nem lehet gond, papír, toll és lista… de így is tuti otthon marad valami.

Legalábbis nálam tuti, pedig mindent elkövetek, hogy ez ne fordulhasson elő, de azért ezek általában olyan dolgok, amik nélkül azért eltelik a nyaralás, de akkor abban a pillanatban, amikor rájövünk, hogy otthon maradt, az a világvége érzés… kb. 2 perc és már megyünk is tovább, hiszen vannak boltok és mindent meg lehet oldani.

Na de a gyerekek dolgai…

Na az, ha otthon marad, az az igazi világvége hangulat. A cuccok 90%-át az ő dolgaik teszik ki. Ruhák, váltóruha ezer, leeszi, leissza, mert ugye imádjuk a papírtörlőt - hatalmas és nem kell állandóan cserélgetni a gurigát -, de biztos, ami biztos legyen ruha több tucatnyi, ha koszos lesz, vizes lesz. Szóval rengeteg ruha, és persze minden időjárásra fel kell készülni velük kapcsolatban.

De itt nincs vége, jönnek a játékok, mindenféle, mert egy sem maradhat itthon, de ez inkább a kisebbekre jellemző, a nagyoknál ez már csak egy rövid kérdés, azt vinni sem kell, roppant egyszerű...

Lesz Wi-fi anya?

– Hát persze, hogy lesz! – nekünk is kell kb. 2 perc nyugalom a nyaralás alatt, amíg a szálláson vagyunk, egy tusolás például és hasonló izgalmas dolgok.

De a kicsi játékai…

Még hátravan, hogy mi marad, és mi fér be. Alvóka, játszóka, nyuszóka, muszóka, úszógumi, könyvek, kártya… végre ezek is meg vannak. Apa megpróbálhat bepakolni az autóba, mint szuper apuka, hogy minden beférjen.

A nyaralás következő izgalmas fázisa az utazás

Én nem tudom, hogy ez csak nekünk megy ilyen katasztrofálisan, de a mi gyerekeink, ha hosszabb úton ülnek egymás mellett az autóban, megvadulnak. (Nyugtassatok meg, hogy ez tényleg nem egyedi. :) Bár igazság szerint nem is kell hosszabb útnak lennie. Képesek mindenen összeveszni, elég, ha rá néz egyik a másikra, legyen zene, ne legyen, ha van mese nézés, akkor azon is lehet veszekedni ki, mit akar nézni. Szóval mindig van valami, ilyenkor jön a sírás, anya adja a papírzsepit. Bár az már fél siker, hogy Zorka kedvenc Frozen-es   papír zsebkendője persze már be van csomagolva. Viszont szuper anyuka révén a táskámban mindig kell lennie egy kiscsomag papír zsebkendőnek, és persze egy StarWars-osnak is, hiszen az elvi lehetetlenség, hogy a fiúk a lányos, vagy a lányok a fiús csomagból használjanak.

hurra_nyaralunk_kun_erika.jpg

 

Utána egy pici nyugi, mert a nasi az kicsit lenyugtatja őket, addig, míg nem vesznek rajta össze, ki evett többet, ki mit szeret.

Tehát a kocsiban feltétlen vigyetek magatokkal papírtörlőt is a szendvicsekhez, nasihoz, iváshoz mert az elengedhetetlen. (Ha van pici baba a családban, akkor a nedves törlőkendő is csodás ám, ha nincs más.)

Szóval a kellékek nyaraláshoz, utazáshoz, amire tuti szükségetek lesz: a papírtörlő és a papír zsebkendő, sok türelem, végtelen mennyiségű ruha a kicsiknek, sok játék és persze a jókedv! ;)

 Erika :)

Mini álompasi a konyhámban!

Vannak a nevelésben alapelveim... mindig is voltak, még akkor is, amikor messze nem volt aktuális a baba téma, azt hiszem ezzel sokan voltunk,vagyunk így.

Általában az élet, a gyerekek szép lassan, lépésről lépésre felül is írták azokat, és most már fordult a kocka, a sok sok elvtelen, sokszor úgy érzem koncepció nélküli gondolat között nagyítóval kell keresnem azokat a bizonyos Elveket! A barátnőimmel beszélgetve rá kell döbbennem ebben (sem) vagyok magányos amazon:)

Álom pasit nevelek

Van azonban egy fontos gondolat, ami nem csak elvem, hanem iszonyú vágyam is. Szeretném, ha a fiam olyan pasi lenne egyszer, aki nem riad vissza a fakanáltól, aki majd évek (khmm.. évtizedek :) ) múlva már a harmadik randin egy szuper vacsit rittyent a választottjának, szóval szeretném, ha olyan lenne, mint az Apja. :)

Az alapállás a mi kis családunkban az, hogy Apa lényegesen jobb a konyhában, mint én. Én pedig imádom, amikor kijavít, módosít, amikor "fitotgatja" a konyha-technológiai tudását... remélem, ezt a bejegyzést kivételesen nem olvassa, mert ez a valóság. Az élő műsor ilyen helyzetekben persze - természetesen - az óriás sértődés és nyafogás, de csak a "na, nehogymár Te mondd meg, hogy vágjam a hagymát" alapon. Tudjátok, na...

Egyszerűen konyha-okosnak lenni szerintem nagyon férfias, ezért mióta megszületett a fiam, velem együtt ügyeskedik, gyakorol a konyhában.

Kés, villa, olló

Nem mellesleg rettegek, hogy megsérülnek, de egyáltalán nem vagyok a "nem gyerek kezébe való" híve. Abban hiszek, hogy csak akkor leszek nyugodt bizonyos tárgyakkal kapcsolatban, ha én tanítom meg nekik, mit mikor és hogyan kell kézbe venniük biztonságosan. 

AC/DC konyha!

Így történhet meg a konyhámban, hogy egy 9 hónapos pucolja (gyömöszöli) a hagymát, 1 éves ízesíti a spenótot (petrezselyem helyett tárkonnyal... egész jó lett, ajánlom!), a 2 éves vágja (trancsírozza) műanyag késsel a barackot, a 3 éves keni a szendvicset (nyomkodja a vajat a kenyérbe, amíg az lyukas nem lesz, de az az Övé. Ő alkotta.), a 4 éves méri a lisztet, gyúrja (morzsolja, szórja, passzírozza) a tésztát és az 5.5 éves képes egyedül megsütni a rántottát.

Persze ezt ne úgy képzeljétek el, hogy egy hófehér vintage konyhában, keményített kötényben, mosolyogva szemlélem patyolattiszta gyermekem, miközben andalító zene szól a rádióból... neeeeem... nálunk, ha lenne az életben háttérzene, az AC/DC lenne. Jobb napokon... Rosszabbakon KISS szólna… Szóval tempósan zajlanak a nálunk a napok. :)

Lehet, hogy a munkafolyamatok a konyhában így sokkal lassabban haladnak, és ha én egy tízes skálán egyedül 5-ös szintű koszt gyártok, akkor a manók 12-est, de megéri, mert áldoztam az elveim oltárán. :)

A hétvégén 30 darab tojást törtek meg a vasárnapi reggelihez, fél csomag papírtörlőt használtunk el hozzá és a negyed órás művelet helyett közel 40 percen át mosták, majd egyesével törölték, törték a tojásokat, mancsot mostak, majd újra töröltek, és ismét törtek, kezet töröltek, kiöntöttek, felitattak, én meg lábat lógatva piszok büszke voltam Rájuk (és egy picit magamra, mert tuti jó anyós leszek, de szigorúan csak 100 év múlva), hiszen már most a tökéletes kispasit nevelem! <3

Fanni :)

 

screen_shot_2017-07-05_at_16_08_20.png

 

Segítség, allergiás a gyerekem!

Amikor először szembesültem azzal, hogy a legnagyobb lányunkat se kíméli a parlagfű allergia, egy csomó kérdést tettem fel magamnak. Olyanokat, hogy miért pont az én gyerekem tüsszög, amikor több, mint két éves koráig anyatejjel tápláltam és szentül hittem, hogy ez nemcsak a betegségektől, de még a szúnyogcsípéstől is megvédi majd őt.

Magamban (és néha hangosan is) azt mondogattam, hogy hogyhogy régen nem volt ennyi allergiás? Nagymamám hírből se hallott erről pedig falun élt. Lehet, hogy a modern élelmiszerek a bűnösök? De hiszen én arra is odafigyeltem mindig, hogy mi kerüljön az asztalra.

Hol rontottam el?

Szóval magamat kezdtem vádolni. Azóta tudom, hogy butaság volt. Az allergia bárkire bármikor lecsaphat. Ismerek olyat, aki 50 évesen tudta meg milyen az, amikor az önfeledt nyári vakációt az allergia árnyékolja be. Lányom szerint ő a szerencsésebb, mert csak élete felét keseríti meg. Én meg azzal biztatom, hogy majd kinövi. Vagy valaki (lehet, hogy pont ő) majd kitalálja a hatásos ellenszerét, amiért aztán Nobel-díjat kap.

A negyedik tüsszentés után...

A negyedik tüsszentés után már nem mondom, hogy „Egészségedre kislányom!”, mert tudom, hogy nem egy kósza porszem okozza a hapcizást, hanem elkezdődött a szokásos nyári allergiája. Még csak 13 éves, de már tudja milyen az, amikor egy fűfélétől viszket, könnyezik a szeme, kapar a torka és persze folyik az orra. Roppant idegesítő tud lenni. Annak is, aki ebben a népbetegségben szenved és bizony a környezetének is.

Szívesebben ébredünk ugyanis madárcsicsergésre, mint az orrfújás vagy a tüsszentés sorozat fülsértő hangjára. Megőrülsz az állandó szipogástól és a szétdobált papír zsebkendők látványától.

Az allergiás és annak családja is előbb utóbb megtanul a kellemetlen tünetekkel együtt élni, de azért nem kell tűrni. Van pár módja annak hogyan enyhíthetők a tünetek vagyis ismét igaz a Segíts magadon, Isten is megsegít örökérvényű mondás.

Kíméletes gyógyszerek és alternatív gyógymód

Szerencsére már sokféle kímélő, nem szteroidos és nem álmosító gyógyszer is kapható a tünetek enyhítésére. A gyerekorvossal egyeztetve nálunk napi egy tabletta lefekvés előtt egész elviselhetővé teszi a következő napot. Van, aki a homeopátiás szerekben hisz. Ők is sokféle csodabogyó közül választhatnak, de az alternatív gyógymód is segíthet. Állítólag akupunktúrával is egész jól kezelhető az allergia. Most győzködöm lányomat, hogy nem fájdalmas és egy próbát megér. Még gondolkodik, milyen ajándékot kérjen a bátorságáért cserébe :-)

Hajmosás

Mivel lányunknak hosszú, loknis haja van, ilyenkor nyáron arra biztatom, hogy mossa meg gyakrabban, mert így a beleszállt pollenektől megszabadulhat.

Zárt ablak

Bármennyire kellemes nyitott ablak mellett aludni nyári éjszakákon, az övét inkább csukva tartjuk, hogy ne szálljanak be a fránya pollenek. Persze nagy melegben bekapcsoljuk a légkondicionálót ügyelve, hogy ne rá fújja a hideg levegőt, mert akkor viszont a megfázás miatt fújhatja az orrát szegény gyerek.

Pihe-puha zsebkendő csajos kiszerelésben

Zsebkendőből a legpuhábbat választjuk, mert tini lányunkat különösen zavarja, ha kipirosodik az orra alatti bőr. Neki már az is fontos, hogy illeszkedjen a szoba miliőjébe a zsebkendő így nem kérdés, hogy az éjjeliszekrényén egy csinos dobozos Ooops! zsebkendő van mindig.

 

screen_shot_2017-06-26_at_09_11_00.png

 

Persze ezt is el tudja hagyni itt-ott használat után, úgyhogy abban bízom, hogy előbb utóbb kifejlesztik az önmegsemmisítő változatot is ;-)

Ugyanilyen dobozos zsepit helyezek el a lakás különböző pontjaira is, hogy bármikor elérhető legyen, hiszen aki allergiással él együtt az tudja, hogy a legtöbbször elhangzó kérdés vagy kérés az, hogy „Hol egy „zsepi?” vagy „Gyorsan adj egy zsebkendőt!”

Irány a tenger!

Bizonyára mindenki hallotta, hogy a tengerparti levegő az egyik legjobb gyógymód az allergiára, úgyhogy holnap megyek is a gyerekorvoshoz és a bevált tabletták mellé megkérem, írjon fel receptre egy pár hetes tengerparti nyaralást ;-)

Egyébként ma már egyáltalán nem morfondírozok olyanokon, hogy miért pont ő és mitől. Sokkal inkább olyanok jutnak eszembe, hogy remélem, ennél nagyobb baja soha de soha nem lesz a gyerekünknek. Teljes életet él, vidám, cserfes, érdeklődő csajszi, aki azért az ottalvós nyári táborba is viszi magával a dobozos zsepijét, mert az mindig jól jön.

Ági :)

Emlékmentés, avagy hogyan őrizd meg élményeidet képekben

Tegye fel a kezét az, aki az utazásain készült embertelen mennyiségű fotókat szépen letölti, albumba rendezi, esetleg ki is nyomtatja a legjobbakat és mindegyiket téma és dátum szerint rendszerezi!

Ha te ilyen vagy, akkor biztos vagyok benne, hogy sokan irigyelnek, ám lehet, hogy azért neked is jól jön az alábbi 4 emlékmentő ötlet.

Azoknak mindenképpen, akik hozzám hasonlóan belefulladnak a fényképekbe és a telefonjuk vagy számítógépük már szinte felrobban a sok felesleges és a „majd egyszer feltöltöm, előhívom” vagy épp felesleges képekkel. Íme 4 tipp hogyan készíts örök emléket valamelyik kedves élményedről.

Montázst a falra!

Válassz ki a képkeret nagyságától függően 3-5 jól sikerült fotót.

Tudom, hogy nem könnyű, mert majdnem mindegyik tetszeni fog, de próbálj meg úgy szelektálni, hogy melyik az amelyik megérint, megdobogtatja a szívedet vagy épp megmosolyogtat. Nos ezeket kellene aztán úgy elrendezned, hogy a képek sarkára, mellé, mögé az utazáshoz kapcsolódó tárgyakat is odaragasztod. Lehet az egy város- vagy metro térkép, egy buszjegy vagy belépőjegy.

Vágj ki betűket, képeket újságból és mielőtt kidobnál egy bigyót, gondold át, hogy nem jönne -e jól a montázsodhoz. Némelyik belépőjegy annyira szép, hogy az ember sajnálja kidobni, hát itt felhasználható. Egyfajta scrapbook techinka ez, aminek csak a képzeletünk szabhat határt. Garantáltan élvezni fogod miközben egyedül vagy a gyerekekkel készíted. A neten találsz inspiráló ötleteket ha nincs ihleted. A kész mű aztán mehet a falra. Ha már lesz több is akkor akár kijelölhettek egy falfelületet ezeknek a képeknek.

Blogolj!

Nem késő elkezdeni. Van, aki a gyereke születése után kezd naplóírásba, van aki csak az utazással kapcsolatos élményeit jegyzi le vagy csak a legjobb receptjeit, ötleteit.

Mindegy is, a lényeg, hogy rendszeresen írj hozzá! Nem kell minden nap, már az is jó ha csak a kiruccanásaitokról írsz, sőt olyan is van aki csak a fényképeket tölti fel és rövid magyarázatot ír alájuk.

Az sem baj ha nem a nagyközönségnek szánod az írásaidat hiszen zárttá is tehető a blog vagy csak azok olvashatják akiknek jogosultságot adsz ehhez. A legjobb képekből ide aztán bőven tölthetsz fel amihez kedvedre írhatsz szöveget, címet. Az igazán megszállottak (mint amilyen én is vagyok) majd a gyerekek valamelyik születésnapjára kinyomtathatják, beköttethetik és átadhatják a gyerekeknek az irományt könyv formájában.

Én is blogolok. Imádom szavakba önteni a gondolataimat, élményeimet a családommal. Szinte már hobbimmá vált a írás. Ha írok, teljesen kikapcsolok, és egy más világba csöppenek, az én kis virtuális világoma. 

Szeretnék pár szót ejteni a magamról és családomról. 3 lányom közül ketten ikrek vagyis elég hangos, mozgalmas az életünk hiszen sokat utazunk, kirándulunk, sütünk főzünk, alkotunk. Első lányom születésekor vagyis több, mint 12 éve kezdtem bele családi naplómba ami mára egy magazinszerű bloggá nőtte ki magát. Ebben kreatív ötleteimet, utazással kapcsolatos élményeinket, tanácsaimat, ötleteimet olvashatjátok. Egy családbarát utazásokkal kapcsolatos cégnél vagyok kreatív és vendégkapcsolati vezető szerencsére csak 6 órában, hogy elég időm maradjon a családomra, blogomra.

 

Vakációs napló

Nos, ez a szívem csücske.

El sem tudom mondani hányan kaptak kedvet már tőlem vakációs napló készítéséhez. Volt, hogy a tanító néninek annyira megtetszett az ötlet, hogy azt mondta a gyerekeknek, hogy aki ilyet készít a nyári élményeiről, garantáltan egy ötössel kezdi az új tanévet. Mondanom se kell, majdnem minden kisdiák készített egyet.

Ehhez nem kell más, mint egy csinos napló. Ha lehet kemény fedeles legyen, mert garantáltan sokat fogjátok lapozgatni ha készen lesz. Az is fontos, hogy elég nagy legyen, hogy szépen el lehessen rendezni benne a fényképeket és a többi emléket. A tökéletes vakációs naplónak a lapjai is kissé vastagabbak, hogy a ragasztás ne üssön át.

Ha még nem tud írni a gyerkőc, az előhívott fotók mellé buszjegyeket, repülős beszállókártyákat, képeslapot, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot, belépőket lehet beragasztani és a szülő írhatja oda a helyszínek nevét. Ha már tud ákombákom betűkkel írni a kicsi, akkor hagyjuk ezt a feladatot rá.

Valószínűleg a 2. vagy 3. nyáron már természetes lesz gyerekünknek, hogy az utazás során kezébe került belépőjegyeket, térképet nem dobja ki, hanem azt mondja „ Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, kérlek tedd el!”

A már magabiztosan író, fogalmazó gyermek napója már akár igazi műalkotás is lehet. Hagyjuk, hogy rajzoljon bele, hogy kedvére díszítse és persze adjon címet a képeknek. A legjobb rész úgyis az lesz amikor majd együtt felidézitek az emlékeket, amikor újra átélitek a nyári vagy épp téli kalandokat. Amikor pár hónap vagy év múlva előveszik művüket és elmélyülten lapozgatják miközben a homlokukra csapnak, hogy „Tényleg itt is voltunk!” és „Erre emlékszem, nagyon klassz volt, ugye elmegyünk máskor is?”

Fotókönyv

Itt csak annyi a dolgunk, hogy keressünk egy felhasználóbarát fotókönyv programot, tegyünk magunk mellé egy csésze teát és töltsük fel a legjobb képeinket az oldalra, amit aztán program elrendez.

Írhatunk hozzá címet, hosszabb, rövidebb szöveget. Mi választhatjuk ki a könyv méretét és a stílusát. Ismerek olyan családot, akik minden nyaralásuk után ilyen fotókönyvbe rendezik a legjobban sikerült képeiket és ott sorakozik a könyvespolcukon már jó pár kötet. Ajándéknak sem utolsó. Ovis, iskolás ballagásra vagy más neves eseményre is készíthetünk jópofa fotókönyvet.

Bármelyik emlékmentő ötletet is valósítod meg, bizsergető érzés lesz majd lapozni, ránézni, olvasni és azt mondogatni, hogy „Emlékszel?”

Mert a jó dolgokra szívesen gondolunk vissza mindig.

Ági

Imádom a tavaszt!

 

screen_shot_2017-05-30_at_11_25_41.png

 

Annyi, de annyi szépséget, csodát rejt magában. Imádom a madárcsicsergős, vidám reggeleket. Imádom az akác és a frissen vágott fű illatát. Imádom, ahogy a napfény simogatja az arcomat, miközben lecsukom a szemem és kizárom a külvilágot. Na jó, azt 3 gyermekes anyukaként nem lehet teljesen kivitelezni, hisz 2 percenként valamelyikük üvölti, hogy Anyaaaaaaa!!! De ettől még imádok a kertben ülni és gyűjteni, gyűjteni a D - vitamint!

Egy kis napsugárra vágyom

A tegnapi naptól is ezt reméltem. Még nem is csörgött az óra, már kipattantak a szemeim és egyből füleltem. Viszont nemhogy madárcsicsergést nem hallottam, az eső kopogására lettem figyelmes. Teljes letargikus hangulatban bámultam az ablak felé, ahonnan még egy halványka napfény sem volt hajlandó beszűrődni. Neszeneked tavasz! Már nem jól indult a nap.

Mosollyal ébredők

Ettől független mosolyogva ébresztettem három leánykám és tettem a dolgom, onnantól már nem volt időm azzal foglalkozni, hogy odakint locsog. Egészen az indulásig. Előszedtem a pici esőkabátját, aztán elkezdtem keresni a gumicsizmáját. Amit természetesen nem találtam. Jó 10 perc után feladtam, kiszórtam minden lábbelit a szekrény aljából, de a csizma csak nem lett meg. Jó - gondoltam -, akkor ezt a tervet elvetem, keresek másik cipőt. Kis Borókám erre éktelen hisztibe kezdett, hogy ő akkor is a Minnie egeres csizmába akar menni, mert a Laura is abba megy. Újabb 10 percre tűntem el a szekrényben, de a csizma sehol. 

Összeszedtem minden meggyőző képességemet, és megígértem a leánynak, hogy mire hazajön az oviból, előkerítem, és egész délután ugrálhat a pocsolyába, csak menjünk már, mert elkésünk!

Nagy kegyesen beleegyezett, hogy akkor a Jégvarázsos cipő kerüljön a lábára. Csakhogy azt se találtam. Mivel a középső csajszim került előbb utamba, tőle kérdezem, hogy hol a húga cipője. De mit tudja ő. Felhívtam apát, hátha ő a dolgozóból többet tud mondani. Fel is világosított hamar, hogy a tegnapelőtti esőzés során az a cipő volt a gyerek lábán, s mivel 2 kiló sár van rajta, kint hagyta a garázsba. Na, mindegy. Nyugtáztam magamban, hogy ma akkor még azt is le kell pucolni és rá adtam a rózsaszín sportcipőjét. Gondoltam én, hogy azon a 10 méteren, míg elérünk a parkolótól az ovi bejáratáig, nagy baj nem történhet.

Mégis megtörtént

Kamasz lányom közli, hogy ő már nem tud tovább várni és kiül a kocsiba. Ekkor látom, hogy alig 20 denes harisnyában, miniszoknyában és egy vékony kardigánban óhajt iskolába menni.

10 percet marakodtunk, hogy meg fog fázni, mert röpködnek a mínuszok, meg szakad az eső, meg különben sem így kell iskolába járni, de ő győzött, illetve az idő, ami már nagyon sürgetett. Jó 10 perc múlva elindultunk, nagyokat kiraktam a sulinál, a picivel szaladtunk az oviba. Ha szaladok, akkor én se látok, se hallok, így sikeresen belevittem a gyermekem a lehető legnagyobb pocsolyába.

Ott bent szomorúan tapasztaltam, hogy a sportcipője teljesen átázott, a zoknijából is csurgott a víz. Persze a zsákjába hiába kerestem a csere zoknit (amire határozottan emlékszem, hogy beletettem), nem találtam. Kértünk egyet, de addigra már a drágám lábfeje jéghideg volt. Csak nem lesz beteg! - sóhajtottam és rohantam dolgozni. Délutánra hál’Isten elállt az eső, bár a közel 100 km-es széltől sem lett jobb a kedvem.

Bevásároltam gyorsan, mire kijöttem, azt is kitaláltam mit fogok másnapra főzni, így azzal a lendülettel mehettem is vissza. Kis csúszással értem az oviba, ahol az óvónő közölte, hogy szemem fénye alig aludt valamit, mert teljesen el van dugulva az orra.

Tiszta nátha lett

Nem is volt kedve kimenni ugrálni a pocsolyába.

Feküdt, nézte a mesét és tüsszögött. Közben én rákontráztam, igaz engem csak az allergiám kínozott, de az cefetül. Kézilabda edzés után megjött a nagylány is, de már mikor belépett láttam rajta, hogy „gáz” van. Igazam lett. Lázas, köhög, folyik az orra. Annyira együtt éreztem vele, hogy a „Na ugye, én megmondtam” és hasonló közhelyekkel nem is fárasztottam se őt, se magamat. Főztem nekik teát, kedvencüket készítem vacsorára, miközben feltettem a másnapi ebédet is. Lefekvés előtt jó meleg zuhany, inhalálás, orrcsepp, s éjszakára az ágyuk mellé egy-egy nagy csomag Ooops! papírzsepi…

Na, de milyen szerencse, hogy valami Isteni sugallatra, vagy csupán anyai ösztöneimre hagyatkozva 3 csomaggal tettem a kosaramba, mikor másodjára mentem vissza a boltba!

Mert nálunk zsepiből sosem elég, lehet ősz, tél, vagy épp csodálatos tavasz ;-)

Éva