Szörtyögő szeptember, avagy helló megfázás!

2017. szeptember 20. - Ooops! Legjobbanyuka

Valószínűleg mindenki ismeri az ide vonatkozó Petőfi-klasszikust – azt, amelyik így kezdődik: “Itt van az ősz, itt van ujra/ S szép, mint mindig, énnekem/ Tudja isten, hogy mi okból/ Szeretem? de szeretem.” Hogy azonosulni is tud-e vele, már erősen függ az egyéni beállítottságtól, és az aktuális időjárástól, hiszen néhány perzselő hónap után egy kellemes vénasszonyok nyarával még csak-csak kiegyezik az ember, de nyúlós-nyálkás, ködös és esős napokat a többség a háta közepére sem kívánja.Főleg akkor, ha közösségbe járó gyerekei is vannak, akik garantáltan hazahoznak valami felsőlégúti nyavalyát – lehetőleg olyat, ami lassan és nehezen gyógyul –, vagy konstans orrfolyás keseríti meg az életüket.

Úgy érzem, ezen a ponton kell bevallanom, hogy anyaságom eddigi bő három éve alatt még soha, semmilyen gyerekbetegséggel sem kellett megküzdenem (lekopogom). Se komolyabb rosszullét, se láz, de még csak egy kósza megfázás sem… Tartok tőle azonban, hogy ez nem lesz mindig így (naná, hogy nem!), ezért minden szeptemberben árgus szemekkel figyelem, vajon mikor jelenik meg az első gyanúsan csillogó takonycsík Juli orra alatt.

Azért, hogy ezt mégis elkerüljem, a következő praktikákat szoktam bevetni:

  1. Jól kitömöm vitaminnal

Ez többnyire zöldségeket és gyümölcsöket jelent, amiket szerencsére mindenféle formájukban örömmel fogyaszt, de ha épp válogatósabb napja van, akkor legkönnyebben préselt gyümölcslé vagy turmix formájában tudom a szervezetébe juttatni. A legtutibb immunerősítő gyümölcs a kékszőlő és az alma. Utóbbiból nálunk minden nap kerül a tányérra, ehhez ragaszkodom, mert hiszek a mondásban, miszerint az orvost távol tartja. Zöldségekből a spenót és a brokkoli kiváló… lenne, ha megenné, de hát nem eszi, mit csináljak? Megfelelően édes, például banánból készült turmixba csempészve egy keveset elfogad (ha véletlenül se látja, hogy tettem bele), az elterelő hadművelethez pedig szükséges még némi sötétebb színű bogyós gyümölcs (ebből kiegyezem a fagyasztott változatokkal), hogy a zöld árnyalatot semlegesítse. Csak én veszem úgy észre, hogy a gyerekek nem szeretik a zöld színű ételeket? Biztos látják rajtuk, hogy túl egészségesek…

fotor_150547651936132.jpg

  1. Nem a naptárhoz, hanem az időjáráshoz öltöztetem

De még csak nem is ahhoz, amit én érzek, hanem igyekszem figyelni rá, neki mi kényelmes. Az én lábam ugyanis állandóan fagyos, 30 fokban is fázom, rajta viszont valamiféle rejtett skandináv gének üthettek ki, mert imád csupaszon lenni, és már az első kósza tavaszi napsütésnél hámozza le magáról a sapkát, pulóvert, zoknit(!), mondván, hogy ő nem fázik. És valóban. Látom rajta, hogy izzad, ami pedig igazi melegágya egy jó kis megfázásnak, úgyhogy megtanultam elfogadni, hogy nem öltöztetem túl csak azért, mert naptár szerint október van, vagy mert a nagyanyja szerint tuti megfázik a füle, ha nincs rajta sapka.

A kisebbikről még nem tudtam eldönteni, milyen típus lesz: a nővérére üt, vagy hozzám hasonló, érzékenyebb fajta, akire érdemes még egy réteget adni, hogy elkerülje az őszi betegségeket.

dsc_3509.jpg

  1. Figyelek rá, hogy ne fárasszam ki

A lazulós, pihenős nyári hónapok után hirtelen megterhelés ismét visszaszokni az oviba, suliba, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem csak a gyerekek lelkét, de a szervezetét is megviseli. Persze az iskolai órarendet átírni nem lehet, ám ha van rá mód, akkor a különórákat és az edzéseket csak fokozatosan vezessük vissza a hétköznapokba, kisebbeknél pedig nem muszáj, hogy heti öt napon át, reggel 7-től este 5-ig az intézményben legyenek. Tudom, hogy rengetegen küzdenek azzal, hogy nem engedik el őket hamarabb a munkából, és nincs segítségük sem, aki elhozná a kicsit, de inkább vegyenek ki szeptemberben és októberben 1-1 szabadnapot az első jelnél, ha látják, hogy valami nincs rendben, és pihenéssel, szeretgetéssel kezeljék, mint hogy a probléma súlyosbodjon, és aztán egy teljes hetet kelljen kivenni az elhúzódó betegség miatt.
Segítség nálunk sem igen van, de szerencsés vagyok, mert otthonról dolgozom, ezért időnként megtehetem, hogy félreteszem a munkát, és a megszokottnál hamarabb megyek érte, vagy eleve csak délre viszem be a napközibe. De bizony így is sokszor látom rajta, hogy fáradt, és gyötör is a lelkiismeret-furdalás rendesen.

+1 Mindig van itthon egy százas csomag papírzsepi

Merthogy sosem lehet tudni. De néhány napja is milyen jól jött, mikor a férjemről kiderült, hogy a hétvégi esőzésben végigfotózott nap után alaposan megfázott. Persze mind tudjuk, milyenek olyankor… Végül sikerült üzletelnem vele, és a Star Wars mintás zsepit megtűrte magánál fixen.

Csak a gyerekek el ne kapják tőle!

És ti szeretitek az őszi időszakot?

 Vica :)

Elmúlt a nyár, megint idősebbek lettek a gyerekek

Bármennyire is nem vártuk, bármennyire is nem akartunk tudomást venni róla, elmúlt a nyár. Vége a gondtalan hétköznapoknak, a reggeli lustálkodásoknak, vége a néha késő estébe nyúló családi programoknak.

Helyette korán reggel fél órán keresztül ébresztgethetem a gyerekeket, akik morcosan, fáradtan ébrednek, délutánonként munka után, két bevásárlás között futhatok velük a különböző programokra, majd annak végeztével szállíthatom őket haza. Hogy aztán míg főzök, és megy a mosógép, segíthessek megcsinálni a házifeladatot, a szorgalmit, és tanuljam a középsővel az angolt, úgy, hogy néha még a magyar nyelv megértése is problémát okoz számomra. A csodálatos napsütéses reggelek helyett a reggeli kávém már inkább félhomályban fogyasztom el, és már olyan hűvös van, hogy volt, a télikabátom terítettem magamra, míg kábán bámultam az egész udvart beborító ködfátyolt.

Nekünk az idei szeptember érdekes változást hozott

Persze vannak az ősznek is szépségei, nem is egy, de valahogy számomra mégis szomorkás ennek az évszaknak a beköszönte. Sőt az idén talán még jobban megérintett, hisz legidősebb leánykám megkezdte középiskolás tanulmányait, és szeptember elején kollégiumba költözött. A vártnál nehezebben éltem meg az én kicsi lányom kirepülését és úgy érzem, hogy kell még egy-két hónap, hogy megszokjam, elfogadjam a gondolatot, hogy nem lehetek már mindig vele, nem foghatom a kezét, és nem vigyázhatom minden lépését. Mert hát ez minden édesanya dolga. :)

Az én nagy lányom nagyon nagy lett

Velem ellentétben, úgy látszik, őt nem viseli meg az „elválás”. Élvezi az önállóságot, a szabadságot, a nagyvárosi életet. Rendszeresen figyelmeztetnem kell, hogy hébe-hóba azért adjon életjelet magáról, mert néha már azon a ponton vagyok, hogy tárcsázom a rendőrséget…

Péntekenként már alig bírok magammal, 3 percenként nézem az órát, számolom vissza az időt és lelki szemeimmel  látom, ahogy felszáll a vonatra, ahogy utazás alatt nyomja a telefont, látom ahogy leszáll, szalad felém,és könnyes szemmel egymás nyakába borulunk az állomáson. Leírhatatlan érzés, mikor tényleg eljön az idő, és valóban meglátom a sok hazatérő diák között. De a könnyek egyelőre még csak az én szememben gyűlnek ilyenkor, neki inkább ciki, hogy fél óráig szorítom csukott szemmel, és ezalatt harmincszor kérdezem meg tőle, hogy jól vagy kicsim, minden rendben?

Mi a jó az őszben? Az összebújás!

Aztán hétvégén élvezünk minden együtt töltött percet. Míg ők alszanak és igyekeznek kipihenni heti fáradalmaikat, felteszem az ebédet, indítom a mosógépet, sütök valami finomat, hogy legyen mit visszavinni a kollégiumba. Napközben vagy csinálunk valami szuper kinti programot, vagy ha az idő ezt nem engedi, a pokróc alatt összebújva nézünk valami csajos, könnyfakasztó filmet. Legutóbb például pont a nagylány kérésére a Jégvarázst néztük meg közösen. Kb most indítottuk el ezt a mesét  háromszáznegyvenhatodszor, de kivételesen nem ellenkeztem, mert így legalább nekem is lehetőségem adódott kipihenni heti fáradalmaim. Még álmodtam is… Jó is az a mese. :)

Aztán észre sem vesszük, már újra vasárnap, és már megint pakolunk. Nekem már megint összeszorul a szívem. Ismét hosszú hét elé nézünk. Próbálom magam tartani és odabent folyamatos párbeszédet folytatok önmagammal, amely során egyik énem győzködi a másikat, hogy nem kell ezt  olyan tragikusan venni, ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek, kirepülnek. A másik énem persze érti ezt, mégis könny szökik a szemembe, mikor meglátom, hogy az én önálló, komoly, a felnőtté válás útjára lépett kislányom Jégvarázsos zsepit rejtett a bőröndjébe.

 gernyi_eva_sulikezdes-2.png

 

Hát ezért könnyezek én, tulajdonképpen inkább büszkén és boldogan. Mert lehet, sőt biztos, hogy ügyes, okos, és tényleg a felnőtté válás útjára lépett, belül mégiscsak egy gyerek. És az én gyerekem. Ezért míg élek, féltem, óvom, szeretem…..

Éva :) 

Csodálatos ez a nyár!

Bár vannak nehéz pillanatai is, gondolok itt az egész héten át tartó 40°-os kánikulára... De mégis annyira, de annyira csodás! Hosszú évekig éltünk a családdal panelban, a négy fal közé zárva, és  bizony kényszer-szaunáztunk a harmadikon a  nyári hőségben.

Ez az első nyarunk, amit falun, családi házban töltünk. Élvezzük is minden szépségét, minden pillanatát.

Szerintem nincs is jobb feltöltődés annál, mint mikor kora reggel a teraszon iszom a kávét.  Még hűvös van, csicseregnek a madarak, isteni friss a levegő, s nekem csak annyi dolgom van, hogy élvezzem a nyugalmat.  Ugyanígy tudok örülni annak is, amikor munka után hazaérek, kimegyek csobbanni a csajokkal a medencébe. Imádom azt a boldog zsibongást, sikoltozást, amit a vízben produkálnak.

Bővült a család is

Ráadásul 1 hete új családtaggal is bővültünk. Negro, a mi 6 hetes, fekete labrador kutyusunk édesíti, színesíti meg napjaink.

Amilyen tüneményes, olyan rossz is. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy miként tegye tönkre a virágaimat, vagy a rattan ülőgarnitúrámat. A kint felejtett papucsokról és a játékokról nem is beszélve. Persze haragudni nem lehet rá. Imádjuk ;-)

Nincs is jobb egy kellemes, langymeleg nyári esténél

Imádjuk a nyugis, csendes nyári estéket is. Van, hogy csak a szűk családdal, van, hogy a barátokkal, barátnőkkel csapunk egy jó hangulatú grillpartit. Ilyenkor a 3 lányom is aktivizája magát, segít bepácolni a husit és a sütögetésből is kiveszik a részüket.

Olyan meghittek, emlékezetesek ezek az esték, ezekből a pillanatokból töltődök fel télre. Együtt készülődünk, beszélgetünk, nevetgélünk, csak egymásra figyelünk. És persze Negro után futkározunk!

Nyári grill tipp a kényelemért

Azért, hogy a meghitt, szeretetteljes pillanatokat ne rontsuk el azzal, hogy azon vitatkozunk, ki mosogasson el, műanyag tányért, evőeszözöket használunk, így étkezés után békésen ejtőzhetünk még a kertben.

Az utóbbi alkalmakkor az Ooops! Star Wars-os papír tányéralátétét használtam a finomságok elfogyasztásához, így még azt is elkerültem, hogy az asztalt összemaszatolják, és a kezüket a ruhájukba töröljék. Sőt, még másnap is azt a „menő” tányért kérték. Szóval, ritkán mondok ilyet, de kivételesen nem kellett megszakadnom, pakolásznom, takarítanom a sütögetés után, hanem nyugodtan élvezhettem én is a közös grillezés minden pillanatát!

Töltsetek ti is minnél több időt a szabadban a gyerkőcökkel, míg tart a jó idő, míg tart a nyár, és míg a gyermekek ki nem repülnek a családi fészekből…

Éva :)

dsc03981-1-2.JPG

Mi van ha elfelejtenek számolni szeptemberre?

Minden évben egy kicsit felhúzom magam azon, hogy már októberben megjelennek a boltokban a karácsonyi dekorációk, ahogyan azon is, hogy már júliusban arra emlékeztetnek, hogy a vakáció nem tart örökké és szeptemberben becsöngetnek.

Ugyanakkor minden évben elhatározom, hogy stresszmentesen fogjuk kezdeni az új tanévet, időben beszerzem a tanszereket és nem fogok azon se meglepődni, hogy az évzárón még pont jó méretű fehér blúz - annak következtében, hogy a vakáció idején dupla sebességgel nőnek a gyerekek -, szeptember 1-re már kicsi, hanem inkább előrelátóan veszek egyet úgy augusztus környékén.

Ismétlés az iskolába járás anyja

Az is gyakran eszembe jut, hogy mi van, ha szeptemberre elfelejti mindegyik gyerekem, amit az előző években tanult. Mondjuk a szorzótáblát, vagy helyesen írni, vagy a törtek összeadását, esetleg a bebiflázott angol szavakat. Átfut az agyamon, hogy gyakorolni kéne, de vajon, hogy vegyem rá életvidám, napbarnított lányaimat arra, hogy engedelmesen feladatlapokat oldjanak meg és a tollbamondás szóra ne rohanjanak el inkább labdázni, pinpongozni a kertbe? 

Olvasni biztosan nem felejtenek el, mert kötelező vagy ajánlott olvasmány még mindig divat. Van köztük olyan is, ami már az én gyerekkoromban is feladtak, de akad köztük kortárs, sőt egész modern olvasmány is. Én úgy ösztönzöm a gyerekeimet az ilyen könyvek elolvasására (ha éppen nagyon nincs kedvük hozzá), hogy magam is kézbe veszem őket. Akkor is, ha gyerekként már elolvastam mindet. Teljesen más élmény felnőttként újra olvasni a Pál utcai fiúk vagy a Légy jó mindhalálig klasszikusokat. Emlékszem, hogy akkor is érzékenyen érintett a végkifejlet, de most, hogy anya lettem és nem sok kell ahhoz, hogy meghatódjak vagy összeszoruljon a szívem, természetesen papír zsebkendő mindig van a közelemben.

img_20170816_203325_1cs-1-2.jpg

Az együtt olvasásban (és mivel ikerlányaim vannak ez azt jelenti hárman kapkodunk ugyanazon könyv után) az is jó, hogy hogy mindig tudunk róla egy kicsit beszélgetni. Megkérdezzük egymástól, hogy hol tart a másik, mit gondol róla vagy mennyire izgalmas, azaz szinte észrevétlenül feldolgozzuk.

Készüljünk fel a suli kezdésre

No de, hogy visszatérjek a korábban emlegetett aggodalmaimhoz vagyis, hogy mit tegyünk, hogy egy kis szinten tartás is beleférjen a vakációba, leírom, hogy én annak a híve vagyok, hogy valamit tényleg kell gyakorolni,  de ha lehet, ezt észrevétlenül tegyük. Például a helyesírás és fogalmazás gyakorlása máris megoldódott, amikor a minden évben nagy örömmel készített vakációs élménynaplóba írhatnak a lányok. Zárójelben jegyzem meg, hogy még a rajzkészségük, kreativitásuk és a szépérzékük is fejlődik eközben. Még nem késő belevágni J

A számolást autós utazás közben a rendszámtáblák segítségével tartjuk szinten. Életkortól függően kérhetjük, hogy adják össze, vonják ki vagy szorozzák össze a számjegyeket. És hogy a betűk se vesszenek kárba, azokkal is kitalálhatunk szókereső játékot. (Mondjanak olyan szavakat a rendszámtáblán található betűkkel, amelyeket nagybetűvel írunk vagy csak igéket, csak főneveket, esetleg alkossanak mondatot, szót a 3 betűvel.) Motiválhatjuk őket fagyival, jégkrémmel…

Minden lehet gyakorlás

A felszedett angol tudást sem kellene kopni hagyni így, ha a család olyan szerencsés helyzetben van, hogy külföldi utazást is be tud iktatni a szünidőbe, máris élesben használható az idegen nyelv. Az étteremben hagyjuk, hogy a gyerekünk megkísérelje lefordítani az étel nevét és leírását, aztán próbáljon meg önállóan rendelni. Persze segíteni szabad. Nem az a cél, hogy zavarba jöjjön, hanem hogy sikerélménye legyen. Figyelje a feliratokat a repülőtéren, a szállodában, a múzeumban, mert rengeteg új szó ragadhat rá ilyenkor.

Ha itthon nyaral a család, akkor pedig az éppen aktuális külföldi slágerek szövegét is letölthetjük és lefordíthatjuk de vannak jópofa angol tanító játékok is a neten, vagy telefonra letölthető verzió ha már egyszer „kütyüzés” nélkül elképzelhetetlen a szünidő. És ha már itt tartok, akkor leírom azt is, hogy mennyi klassz inspiráló ötletet lehet találni „back to school” témában az interneten (pl. Pinterest), legyen az egy füzet dekorálásról szóló bejegyzés vagy egy youtube video, amiben a vlogger gyerek azt mutatja be nagy büszkén, hogy milyen tanszereket szerzett már be.

A legnagyobb kihívás

Szóval tetszik, nem tetszik el kell kezdeni a ráhangolódást a sulira. A tanárok az első szülői értekezleten biztosan most is megnyugtatnak minden szülőt, hogy a szeptember a vakáció alatt szétszóródott tudás visszaszerzésére megy el, ám ez így van rendjén és remélik, hogy semelyik gyereket nem kínzott a szülő gyakorlással. Egy nagy próbatétel mindenképpen rám is vár ez pedig nem más, mint az öntapadós széllel ellátott átlátszó fóliába való csomagolása 3 gyereknyi tankönyvnek és füzetnek. Szerintem, aki dolgozott már ilyen anyaggal az tudja miről beszélek…

De sebaj! Legalább én is fejleszthetem vele egy csomó képességemet, úgy mint önuralom, türelem, pontosság, kitartás. Jól jönnek ezek majd szeptembertől nekünk szülőknek.

Ági :)

Kánikula, jégkrém, víz kinn és benn...

Ez az igazi nyári meleg, ami napok, vagy hetek óta, vagy nem is tudom, úgy érzem egy örökké valóság óta tart. Szóval nagyon meleg van. Ez persze nagyon jó, hiszen ez az igazi nyár, csakhogy ilyenkor igazán se kinn, se benn nem lehet elviselni ezt a hőmérsékletet. Az ember úgy érzi, kimennek a gyerekek és kész, ott helyben megsültek.

A megmentő medence

Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kertben van egy medence, amit imádnak a gyerekek. Nem is tudom, mi lenne, ha nem lenne.

De mikor menjenek fürdeni?

Na, jó 15 óra után, lekenve úgy, hogy fehérlik a testük, kimehetnek, hiszen az UV sugárzás ellen védekezni kell. Utána mire leszedem a kezemről a felesleges naptejet, Ooops, nagyon jól jön a papírtörlő. Tulajdonképpen, minden rendben, mert vízben vannak, akár estig.

Anya hátra dől. Persze ez csak egy álom, mert nyilván mindig van valami, amit vinnem kell, vagy lelocsolták, vagy sír, szóval, elméletben jól hangzik, ez az anya hátra dől, de persze ez sosincs így.

De mit lehet tenni a medence előtt?

Ha mégis kimennek, persze nem bírják sokáig. Csak árnyékban lehetnek, de nyilván ők is érzik, hogy ezt nem lehet kibírni. Ezért ilyen gondunk nincs is. Én délben, ebben a melegben, nem engedek és kizárt, hogy kimenjenek.

Viszont, ha boltba kell menni, vagy bármi olyan elfoglaltság van, ami házon kívülre szólít minket, vizet feltétlenül viszünk, mindenkinek, az nem maradhat otthon. Vizet és papírtörlőt, nedves törlőkendőt. Ezek nélkül nem lehet elindulni.

Elfoglaltság a 4 fal között

Igen ám, de hogyan kössük le őket, amíg benn vagyunk? Hogyan tartsuk benn őket? Na, ez az igazi feladat.

A nagyokkal talán könnyebb. Hiszen őket a számítógép, vagy telefon mellől, úgy kell kizavarni, hogy na, most már, de azonnal és kifelé fürdeni, de ott a legkisebb, aki mindig menne kifelé. Benn is meleg van, pedig minden megy, és mégis. Együnk jégkrémet, ennek mindenki örül. Kicsitől a nagyig. Nyerek kb fél órát. Kiszedem, díszítem, roletti, tejszínhab, cukorka, meg minden, ami nem is kellene, de olyan finom. Imádják, hűsítő finomság.

Mondjuk, utána jól jön az óriás papírtörlőm (a 2. gyerek után már ez a sztenderd), mert mindegyikük tiszta jégkrém, nem tudom, hogy csinálja a kis drágám, de ő képes a feje tetejétől, a lába fejéig csokis lenni, mert természetesen a csokis a kedvence. Imádom! Szoktunk társasjátékozni, kártyázni, mesét nézni, olvasni, színezni, gyurmázni, festeni. A festés! Na, az egy szuper elfoglaltság, hiszen vizes is, színes is! Igazi nyári unaloműző. Buborékot fújni, nagy pancsolást csinálni a kádban és persze semmit nem csinálni, hiszen annyira meleg van, hogy az embernek megmozdulni sincs kedve.

 

img_20170804_162629-1-2.jpg

 

Ne felejtkezzetek el a sok folyadékról se!

Van, amikor annak is örülök, hogy képes vagyok elmenni a hűtőig és csinálok nekik ennivalót, meg persze innivalót, ami nálunk a víz. Ebben is szerencsés vagyok, mert az én gyerekeim nagyon szeretik a vizet, és anélkül, hogy mondani kellene, rengeteget isznak. De ettől függetlenül, erre nagyon figyelek, hogy ebben a melegben elegendő folyadékot igyanak, állandóan mondom nekik, még így is.

Mi hideget nem szoktunk, mert attól megfájdul a torkuk, aztán betaknyosodnak, jöhet a zsebkendő… Szóval csak sima, szobahőmérsékletű vizet isznak. Persze nem a mostani szobahőmérsékletre gondolok...

Összességében ki lehet bírni benn is a lakásban sok játékkal, türelemmel, szeretettel, sok- sok vízzel, inni, fürdeni, finom jégkrémmel, finom könnyed nyári gyümölcsökkel, dinnyével, barackkal és mindezekhez papírtörlővelJ

Legyen az játék, vagy evés, ivás, a víz, a megfelelő folyadék utánpótlás ebben a kánikulában elengedhetetlen!

Élvezzétek a nyarat!

Erika :)

Ének az esőben

Annyiszor halljuk a meteorológiai jelentésben, hogy zápor, zivatar várható, de vajon tudjátok-e, hogy mi a különbség a kettő között?

A zápor egy pár percig tartó kis eső, míg a zivatar dörgéssel, villámlással lezajló eső. Az is egy nagy különbség a kettő között, hogy az előbbi esetén megengedhetjük a gyerekeknek, hogy kint szaladgáljanak, pocsolyázzanak, zivatar idején viszont jobb ha a szobában társasjátékoznak. és közben reménykedhetnek, hogy nem okoz nagy károkat senkinek a villámlás, a jégeső vagy a viharos erősségű szél. 

Az esőtől nagyra nősz

Gyerek koromban simán elhitették velem a felnőttek, hogy ha kiállok az esőre akkor nagyra növök, így aztán minden adandó alkalmat ki is használtam, hogy bőrig ázzak. Nem tudom, hogy ennek vagy szüleim génjeinek köszönhetem, hogy végül 170 cm magas lettem, minden esetre az esőt azóta is szeretem és nem hagyom, hogy elrontsa a kedvemet. A lányaimnak is természetes, hogy nyáron, esős időben szaladgálhatnak a kertben addig amíg jól esik. Ugyanúgy szeretik az eső illatát, a hangját mint én. Volt olyan időszak, amikor minden évben esernyőt kértek születésnapjukra...

Az önfeledt jókedvük mellett ilyenkor végképp eltörpül az a probléma, hogy utána egy kis takarítás következik. Mondjuk ebből se csinálok nagy ügyet, mert óriás papírtörlőt használok, ami eléggé megkönnyíti az életemet ilyen esetekben is… mert tényleg óriási. :) Az esőben való elázás persze akkor jó móka, ha mi mondhatjuk meg, hogy mikor van vége. Tehát, ha meguntuk vagy átfáztunk, beszaladhatunk egy teára és átöltözhetünk száraz ruhába.

shutterstock_394600291_vj.jpg

Kirándulás a Deseda körül

Nemrég a meseszép Deseda tavat kerültük meg biciklivel, ám a fele távnál a semmi közepén hatalmas zivatar tört ki. Egy horgásznak megesett a szíve rajtunk és megengedte, hogy a sátrában vészeljük át a nagy esőt, ami azonban egyszerűen nem akart elállni. Másfél óra után megköszöntük a vendéglátást és úgy döntöttünk nem várunk tovább, inkább visszatekerünk a kiindulópontra a szakadó esőben vállalva annak minden következményét. Egyszerre volt félelmetes és felemelő a kaland, de mindenképpen beírta magát a felejthetetlen családi kalandjaink közé.

Pocsolyában ugrálni mindig szuper

A pocsolyába való ugrálás az egyik legjobb kiskori játék. Ezt onnan tudom, hogy amikor (mondjuk egy esős napon) felidézzük a kisgyerek kori huncutságaikat, erre nagyon elevenen emlékeznek. Fel tudják idézni a színes kis gumicsizmájukat és azt, hogy megengedtem nekik, hogy egyik pocsolyából a másikba ugráljanak én pedig még mindig hallom ahogy sikongatnak, nevetgélnek közben. Ma már kikerülik a tócsákat és én ezt a picit sajnálom, mert azt jelenti kezdenek felnőni.

Zápor? Ugyan, mehet a játék!

Békés esőzésben viszont nyugodtan kimerészkedhetünk a gyerekekkel a szabadba! Íme néhány ötlet, hogy mit játsszatok az esőben. Előtte azért nem árt felkészülni.  Szerezzetek be gumicsizmát, esőkabátot és öltözzetek olyan ruhába, amit nem sajnáltok! Elképedve látom, hogy ma már kapható olyan esővédő overall, mint amilyen korábban csak az óceáni halászoknak volt. Fektessétek le a szabályokat! Ártatlan járó-kelőket nem fröcskölhetnek le és vigyázni kell, hogy ne koszoljunk be mondjuk egy parkoló autót.

Készítsétek elő a takarításhoz szükséges eszközöket pl. a már említett Ooops! óriás papírtörlőt (jó szívvel ajánlom), szivacsot, felmosó eszközöket, hogy amikor hazaértek minden kéznél legyen, mert a takarítás ilyen program után elkerülhetetlen.

Mit lehet az esőben játszani?

  1. Vigyetek ki az esőbe különböző méretű edényeket, műanyag dobozkákat és tegyétek le a fűbe! Figyeljétek meg melyik telik meg leghamarabb!
  2. Felöltözve vagy fürdőruhában szaladgáljatok az esőben! Mindkettő nagyon jó móka!
  3. Énekeljetek esőről szóló dalokat! Esik az eső hajlik a vessző!, Ess eső ess! vagy a nagyobbak akár az I’m singing in the rain-t is elénekelhetik. (Bevallom ha esőben sétálok nekem már automatikusan ez a dal ugrik elő és nem is tudom abbahagyni).
  4. Hajtogassatok papír hajót és tegyétek egy nagy pocsolyába! Egy bottal aztán lökdöshetitek, amíg teljesen el nem ázik.
  5. Hagyd, hogy az eső a nyelveteket érje! Mondjuk ez az a tevékenység, amit minden kisgyerek ösztönösen megtesz ha esik az eső (vagy télen a hó). Kóstoljátok meg milyen íze van az égből jövő víznek!
  6. Pörögjetek, forogjatok az esernyőkkel! Szépséges látvány és nagyon jó érzés. (viszont vigyázzatok, hogy kellő távolságban legyetek egymástól nehogy sérülést okozzanak az esernyő végek)
  7. Ugorjátok át a pocsolyákat vagyis ha már eleget ugráltatok a tócsákba, próbáljátok ki azt is hogyan tudjátok átugrani őket!
  8. Menjetek sétálni az erdőbe! (Természetesen csak békés esőben, semmiképp nem villámlás idején). Egész más képét mutatja ilyenkor az erdő, csodálatosan vibrálóak a színek. Az eső áztatta erdő illata semmihez sem fogható.
  9. Ismeritek a fa zuhanyt? Egy kisebb fa alá kell állni, majd lehúzni a vizes ágakat. Ha hirtelen elengeditek, a leveleken lévő esőcsöppek rátok hullnak és jó nagy zuhanyt kaptok a nyakatokba.
  10. Rajzoljatok krétával a vizes járdára! Sokkal élénkebbek lesznek a színek és a rajzolás is könnyebben megy nedves krétával. Igaz, ha esik, nem lesz maradandó az alkotás.

Egy Paulo Coelho bölcsességgel biztatok mindenkit arra, hogy ne bánkódjanak ha esik, csepereg vagy szakad:

„Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.”

Ági :)

Nyaralunk, pakolunk, tuti vigyük, otthon maradt...

 

Hurrá nyaralunk…

Előtte pedig szuper anyuka módjára pakolunk. Ez a nem kellemes része a nyaralásnak. Annyira igazságtalan, hogy olyan könnyű bepakolni hazafelé, ami akkor kb. 1 óra, a nyaralás előtt pedig több napig is eltarthat. De persze a szuper anyukáknak ez nem lehet gond, papír, toll és lista… de így is tuti otthon marad valami.

Legalábbis nálam tuti, pedig mindent elkövetek, hogy ez ne fordulhasson elő, de azért ezek általában olyan dolgok, amik nélkül azért eltelik a nyaralás, de akkor abban a pillanatban, amikor rájövünk, hogy otthon maradt, az a világvége érzés… kb. 2 perc és már megyünk is tovább, hiszen vannak boltok és mindent meg lehet oldani.

Na de a gyerekek dolgai…

Na az, ha otthon marad, az az igazi világvége hangulat. A cuccok 90%-át az ő dolgaik teszik ki. Ruhák, váltóruha ezer, leeszi, leissza, mert ugye imádjuk a papírtörlőt - hatalmas és nem kell állandóan cserélgetni a gurigát -, de biztos, ami biztos legyen ruha több tucatnyi, ha koszos lesz, vizes lesz. Szóval rengeteg ruha, és persze minden időjárásra fel kell készülni velük kapcsolatban.

De itt nincs vége, jönnek a játékok, mindenféle, mert egy sem maradhat itthon, de ez inkább a kisebbekre jellemző, a nagyoknál ez már csak egy rövid kérdés, azt vinni sem kell, roppant egyszerű...

Lesz Wi-fi anya?

– Hát persze, hogy lesz! – nekünk is kell kb. 2 perc nyugalom a nyaralás alatt, amíg a szálláson vagyunk, egy tusolás például és hasonló izgalmas dolgok.

De a kicsi játékai…

Még hátravan, hogy mi marad, és mi fér be. Alvóka, játszóka, nyuszóka, muszóka, úszógumi, könyvek, kártya… végre ezek is meg vannak. Apa megpróbálhat bepakolni az autóba, mint szuper apuka, hogy minden beférjen.

A nyaralás következő izgalmas fázisa az utazás

Én nem tudom, hogy ez csak nekünk megy ilyen katasztrofálisan, de a mi gyerekeink, ha hosszabb úton ülnek egymás mellett az autóban, megvadulnak. (Nyugtassatok meg, hogy ez tényleg nem egyedi. :) Bár igazság szerint nem is kell hosszabb útnak lennie. Képesek mindenen összeveszni, elég, ha rá néz egyik a másikra, legyen zene, ne legyen, ha van mese nézés, akkor azon is lehet veszekedni ki, mit akar nézni. Szóval mindig van valami, ilyenkor jön a sírás, anya adja a papírzsepit. Bár az már fél siker, hogy Zorka kedvenc Frozen-es   papír zsebkendője persze már be van csomagolva. Viszont szuper anyuka révén a táskámban mindig kell lennie egy kiscsomag papír zsebkendőnek, és persze egy StarWars-osnak is, hiszen az elvi lehetetlenség, hogy a fiúk a lányos, vagy a lányok a fiús csomagból használjanak.

hurra_nyaralunk_kun_erika.jpg

 

Utána egy pici nyugi, mert a nasi az kicsit lenyugtatja őket, addig, míg nem vesznek rajta össze, ki evett többet, ki mit szeret.

Tehát a kocsiban feltétlen vigyetek magatokkal papírtörlőt is a szendvicsekhez, nasihoz, iváshoz mert az elengedhetetlen. (Ha van pici baba a családban, akkor a nedves törlőkendő is csodás ám, ha nincs más.)

Szóval a kellékek nyaraláshoz, utazáshoz, amire tuti szükségetek lesz: a papírtörlő és a papír zsebkendő, sok türelem, végtelen mennyiségű ruha a kicsiknek, sok játék és persze a jókedv! ;)

 Erika :)

Mini álompasi a konyhámban!

Vannak a nevelésben alapelveim... mindig is voltak, még akkor is, amikor messze nem volt aktuális a baba téma, azt hiszem ezzel sokan voltunk,vagyunk így.

Általában az élet, a gyerekek szép lassan, lépésről lépésre felül is írták azokat, és most már fordult a kocka, a sok sok elvtelen, sokszor úgy érzem koncepció nélküli gondolat között nagyítóval kell keresnem azokat a bizonyos Elveket! A barátnőimmel beszélgetve rá kell döbbennem ebben (sem) vagyok magányos amazon:)

Álom pasit nevelek

Van azonban egy fontos gondolat, ami nem csak elvem, hanem iszonyú vágyam is. Szeretném, ha a fiam olyan pasi lenne egyszer, aki nem riad vissza a fakanáltól, aki majd évek (khmm.. évtizedek :) ) múlva már a harmadik randin egy szuper vacsit rittyent a választottjának, szóval szeretném, ha olyan lenne, mint az Apja. :)

Az alapállás a mi kis családunkban az, hogy Apa lényegesen jobb a konyhában, mint én. Én pedig imádom, amikor kijavít, módosít, amikor "fitotgatja" a konyha-technológiai tudását... remélem, ezt a bejegyzést kivételesen nem olvassa, mert ez a valóság. Az élő műsor ilyen helyzetekben persze - természetesen - az óriás sértődés és nyafogás, de csak a "na, nehogymár Te mondd meg, hogy vágjam a hagymát" alapon. Tudjátok, na...

Egyszerűen konyha-okosnak lenni szerintem nagyon férfias, ezért mióta megszületett a fiam, velem együtt ügyeskedik, gyakorol a konyhában.

Kés, villa, olló

Nem mellesleg rettegek, hogy megsérülnek, de egyáltalán nem vagyok a "nem gyerek kezébe való" híve. Abban hiszek, hogy csak akkor leszek nyugodt bizonyos tárgyakkal kapcsolatban, ha én tanítom meg nekik, mit mikor és hogyan kell kézbe venniük biztonságosan. 

AC/DC konyha!

Így történhet meg a konyhámban, hogy egy 9 hónapos pucolja (gyömöszöli) a hagymát, 1 éves ízesíti a spenótot (petrezselyem helyett tárkonnyal... egész jó lett, ajánlom!), a 2 éves vágja (trancsírozza) műanyag késsel a barackot, a 3 éves keni a szendvicset (nyomkodja a vajat a kenyérbe, amíg az lyukas nem lesz, de az az Övé. Ő alkotta.), a 4 éves méri a lisztet, gyúrja (morzsolja, szórja, passzírozza) a tésztát és az 5.5 éves képes egyedül megsütni a rántottát.

Persze ezt ne úgy képzeljétek el, hogy egy hófehér vintage konyhában, keményített kötényben, mosolyogva szemlélem patyolattiszta gyermekem, miközben andalító zene szól a rádióból... neeeeem... nálunk, ha lenne az életben háttérzene, az AC/DC lenne. Jobb napokon... Rosszabbakon KISS szólna… Szóval tempósan zajlanak a nálunk a napok. :)

Lehet, hogy a munkafolyamatok a konyhában így sokkal lassabban haladnak, és ha én egy tízes skálán egyedül 5-ös szintű koszt gyártok, akkor a manók 12-est, de megéri, mert áldoztam az elveim oltárán. :)

A hétvégén 30 darab tojást törtek meg a vasárnapi reggelihez, fél csomag papírtörlőt használtunk el hozzá és a negyed órás művelet helyett közel 40 percen át mosták, majd egyesével törölték, törték a tojásokat, mancsot mostak, majd újra töröltek, és ismét törtek, kezet töröltek, kiöntöttek, felitattak, én meg lábat lógatva piszok büszke voltam Rájuk (és egy picit magamra, mert tuti jó anyós leszek, de szigorúan csak 100 év múlva), hiszen már most a tökéletes kispasit nevelem! <3

Fanni :)

 

screen_shot_2017-07-05_at_16_08_20.png

 

Segítség, allergiás a gyerekem!

Amikor először szembesültem azzal, hogy a legnagyobb lányunkat se kíméli a parlagfű allergia, egy csomó kérdést tettem fel magamnak. Olyanokat, hogy miért pont az én gyerekem tüsszög, amikor több, mint két éves koráig anyatejjel tápláltam és szentül hittem, hogy ez nemcsak a betegségektől, de még a szúnyogcsípéstől is megvédi majd őt.

Magamban (és néha hangosan is) azt mondogattam, hogy hogyhogy régen nem volt ennyi allergiás? Nagymamám hírből se hallott erről pedig falun élt. Lehet, hogy a modern élelmiszerek a bűnösök? De hiszen én arra is odafigyeltem mindig, hogy mi kerüljön az asztalra.

Hol rontottam el?

Szóval magamat kezdtem vádolni. Azóta tudom, hogy butaság volt. Az allergia bárkire bármikor lecsaphat. Ismerek olyat, aki 50 évesen tudta meg milyen az, amikor az önfeledt nyári vakációt az allergia árnyékolja be. Lányom szerint ő a szerencsésebb, mert csak élete felét keseríti meg. Én meg azzal biztatom, hogy majd kinövi. Vagy valaki (lehet, hogy pont ő) majd kitalálja a hatásos ellenszerét, amiért aztán Nobel-díjat kap.

A negyedik tüsszentés után...

A negyedik tüsszentés után már nem mondom, hogy „Egészségedre kislányom!”, mert tudom, hogy nem egy kósza porszem okozza a hapcizást, hanem elkezdődött a szokásos nyári allergiája. Még csak 13 éves, de már tudja milyen az, amikor egy fűfélétől viszket, könnyezik a szeme, kapar a torka és persze folyik az orra. Roppant idegesítő tud lenni. Annak is, aki ebben a népbetegségben szenved és bizony a környezetének is.

Szívesebben ébredünk ugyanis madárcsicsergésre, mint az orrfújás vagy a tüsszentés sorozat fülsértő hangjára. Megőrülsz az állandó szipogástól és a szétdobált papír zsebkendők látványától.

Az allergiás és annak családja is előbb utóbb megtanul a kellemetlen tünetekkel együtt élni, de azért nem kell tűrni. Van pár módja annak hogyan enyhíthetők a tünetek vagyis ismét igaz a Segíts magadon, Isten is megsegít örökérvényű mondás.

Kíméletes gyógyszerek és alternatív gyógymód

Szerencsére már sokféle kímélő, nem szteroidos és nem álmosító gyógyszer is kapható a tünetek enyhítésére. A gyerekorvossal egyeztetve nálunk napi egy tabletta lefekvés előtt egész elviselhetővé teszi a következő napot. Van, aki a homeopátiás szerekben hisz. Ők is sokféle csodabogyó közül választhatnak, de az alternatív gyógymód is segíthet. Állítólag akupunktúrával is egész jól kezelhető az allergia. Most győzködöm lányomat, hogy nem fájdalmas és egy próbát megér. Még gondolkodik, milyen ajándékot kérjen a bátorságáért cserébe :-)

Hajmosás

Mivel lányunknak hosszú, loknis haja van, ilyenkor nyáron arra biztatom, hogy mossa meg gyakrabban, mert így a beleszállt pollenektől megszabadulhat.

Zárt ablak

Bármennyire kellemes nyitott ablak mellett aludni nyári éjszakákon, az övét inkább csukva tartjuk, hogy ne szálljanak be a fránya pollenek. Persze nagy melegben bekapcsoljuk a légkondicionálót ügyelve, hogy ne rá fújja a hideg levegőt, mert akkor viszont a megfázás miatt fújhatja az orrát szegény gyerek.

Pihe-puha zsebkendő csajos kiszerelésben

Zsebkendőből a legpuhábbat választjuk, mert tini lányunkat különösen zavarja, ha kipirosodik az orra alatti bőr. Neki már az is fontos, hogy illeszkedjen a szoba miliőjébe a zsebkendő így nem kérdés, hogy az éjjeliszekrényén egy csinos dobozos Ooops! zsebkendő van mindig.

 

screen_shot_2017-06-26_at_09_11_00.png

 

Persze ezt is el tudja hagyni itt-ott használat után, úgyhogy abban bízom, hogy előbb utóbb kifejlesztik az önmegsemmisítő változatot is ;-)

Ugyanilyen dobozos zsepit helyezek el a lakás különböző pontjaira is, hogy bármikor elérhető legyen, hiszen aki allergiással él együtt az tudja, hogy a legtöbbször elhangzó kérdés vagy kérés az, hogy „Hol egy „zsepi?” vagy „Gyorsan adj egy zsebkendőt!”

Irány a tenger!

Bizonyára mindenki hallotta, hogy a tengerparti levegő az egyik legjobb gyógymód az allergiára, úgyhogy holnap megyek is a gyerekorvoshoz és a bevált tabletták mellé megkérem, írjon fel receptre egy pár hetes tengerparti nyaralást ;-)

Egyébként ma már egyáltalán nem morfondírozok olyanokon, hogy miért pont ő és mitől. Sokkal inkább olyanok jutnak eszembe, hogy remélem, ennél nagyobb baja soha de soha nem lesz a gyerekünknek. Teljes életet él, vidám, cserfes, érdeklődő csajszi, aki azért az ottalvós nyári táborba is viszi magával a dobozos zsepijét, mert az mindig jól jön.

Ági :)

Emlékmentés, avagy hogyan őrizd meg élményeidet képekben

Tegye fel a kezét az, aki az utazásain készült embertelen mennyiségű fotókat szépen letölti, albumba rendezi, esetleg ki is nyomtatja a legjobbakat és mindegyiket téma és dátum szerint rendszerezi!

Ha te ilyen vagy, akkor biztos vagyok benne, hogy sokan irigyelnek, ám lehet, hogy azért neked is jól jön az alábbi 4 emlékmentő ötlet.

Azoknak mindenképpen, akik hozzám hasonlóan belefulladnak a fényképekbe és a telefonjuk vagy számítógépük már szinte felrobban a sok felesleges és a „majd egyszer feltöltöm, előhívom” vagy épp felesleges képekkel. Íme 4 tipp hogyan készíts örök emléket valamelyik kedves élményedről.

Montázst a falra!

Válassz ki a képkeret nagyságától függően 3-5 jól sikerült fotót.

Tudom, hogy nem könnyű, mert majdnem mindegyik tetszeni fog, de próbálj meg úgy szelektálni, hogy melyik az amelyik megérint, megdobogtatja a szívedet vagy épp megmosolyogtat. Nos ezeket kellene aztán úgy elrendezned, hogy a képek sarkára, mellé, mögé az utazáshoz kapcsolódó tárgyakat is odaragasztod. Lehet az egy város- vagy metro térkép, egy buszjegy vagy belépőjegy.

Vágj ki betűket, képeket újságból és mielőtt kidobnál egy bigyót, gondold át, hogy nem jönne -e jól a montázsodhoz. Némelyik belépőjegy annyira szép, hogy az ember sajnálja kidobni, hát itt felhasználható. Egyfajta scrapbook techinka ez, aminek csak a képzeletünk szabhat határt. Garantáltan élvezni fogod miközben egyedül vagy a gyerekekkel készíted. A neten találsz inspiráló ötleteket ha nincs ihleted. A kész mű aztán mehet a falra. Ha már lesz több is akkor akár kijelölhettek egy falfelületet ezeknek a képeknek.

Blogolj!

Nem késő elkezdeni. Van, aki a gyereke születése után kezd naplóírásba, van aki csak az utazással kapcsolatos élményeit jegyzi le vagy csak a legjobb receptjeit, ötleteit.

Mindegy is, a lényeg, hogy rendszeresen írj hozzá! Nem kell minden nap, már az is jó ha csak a kiruccanásaitokról írsz, sőt olyan is van aki csak a fényképeket tölti fel és rövid magyarázatot ír alájuk.

Az sem baj ha nem a nagyközönségnek szánod az írásaidat hiszen zárttá is tehető a blog vagy csak azok olvashatják akiknek jogosultságot adsz ehhez. A legjobb képekből ide aztán bőven tölthetsz fel amihez kedvedre írhatsz szöveget, címet. Az igazán megszállottak (mint amilyen én is vagyok) majd a gyerekek valamelyik születésnapjára kinyomtathatják, beköttethetik és átadhatják a gyerekeknek az irományt könyv formájában.

Én is blogolok. Imádom szavakba önteni a gondolataimat, élményeimet a családommal. Szinte már hobbimmá vált a írás. Ha írok, teljesen kikapcsolok, és egy más világba csöppenek, az én kis virtuális világoma. 

Szeretnék pár szót ejteni a magamról és családomról. 3 lányom közül ketten ikrek vagyis elég hangos, mozgalmas az életünk hiszen sokat utazunk, kirándulunk, sütünk főzünk, alkotunk. Első lányom születésekor vagyis több, mint 12 éve kezdtem bele családi naplómba ami mára egy magazinszerű bloggá nőtte ki magát. Ebben kreatív ötleteimet, utazással kapcsolatos élményeinket, tanácsaimat, ötleteimet olvashatjátok. Egy családbarát utazásokkal kapcsolatos cégnél vagyok kreatív és vendégkapcsolati vezető szerencsére csak 6 órában, hogy elég időm maradjon a családomra, blogomra.

 

Vakációs napló

Nos, ez a szívem csücske.

El sem tudom mondani hányan kaptak kedvet már tőlem vakációs napló készítéséhez. Volt, hogy a tanító néninek annyira megtetszett az ötlet, hogy azt mondta a gyerekeknek, hogy aki ilyet készít a nyári élményeiről, garantáltan egy ötössel kezdi az új tanévet. Mondanom se kell, majdnem minden kisdiák készített egyet.

Ehhez nem kell más, mint egy csinos napló. Ha lehet kemény fedeles legyen, mert garantáltan sokat fogjátok lapozgatni ha készen lesz. Az is fontos, hogy elég nagy legyen, hogy szépen el lehessen rendezni benne a fényképeket és a többi emléket. A tökéletes vakációs naplónak a lapjai is kissé vastagabbak, hogy a ragasztás ne üssön át.

Ha még nem tud írni a gyerkőc, az előhívott fotók mellé buszjegyeket, repülős beszállókártyákat, képeslapot, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot, belépőket lehet beragasztani és a szülő írhatja oda a helyszínek nevét. Ha már tud ákombákom betűkkel írni a kicsi, akkor hagyjuk ezt a feladatot rá.

Valószínűleg a 2. vagy 3. nyáron már természetes lesz gyerekünknek, hogy az utazás során kezébe került belépőjegyeket, térképet nem dobja ki, hanem azt mondja „ Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, kérlek tedd el!”

A már magabiztosan író, fogalmazó gyermek napója már akár igazi műalkotás is lehet. Hagyjuk, hogy rajzoljon bele, hogy kedvére díszítse és persze adjon címet a képeknek. A legjobb rész úgyis az lesz amikor majd együtt felidézitek az emlékeket, amikor újra átélitek a nyári vagy épp téli kalandokat. Amikor pár hónap vagy év múlva előveszik művüket és elmélyülten lapozgatják miközben a homlokukra csapnak, hogy „Tényleg itt is voltunk!” és „Erre emlékszem, nagyon klassz volt, ugye elmegyünk máskor is?”

Fotókönyv

Itt csak annyi a dolgunk, hogy keressünk egy felhasználóbarát fotókönyv programot, tegyünk magunk mellé egy csésze teát és töltsük fel a legjobb képeinket az oldalra, amit aztán program elrendez.

Írhatunk hozzá címet, hosszabb, rövidebb szöveget. Mi választhatjuk ki a könyv méretét és a stílusát. Ismerek olyan családot, akik minden nyaralásuk után ilyen fotókönyvbe rendezik a legjobban sikerült képeiket és ott sorakozik a könyvespolcukon már jó pár kötet. Ajándéknak sem utolsó. Ovis, iskolás ballagásra vagy más neves eseményre is készíthetünk jópofa fotókönyvet.

Bármelyik emlékmentő ötletet is valósítod meg, bizsergető érzés lesz majd lapozni, ránézni, olvasni és azt mondogatni, hogy „Emlékszel?”

Mert a jó dolgokra szívesen gondolunk vissza mindig.

Ági