Segítség, allergiás a gyerekem!

2017. június 23. - Ooops! Legjobbanyuka

Amikor először szembesültem azzal, hogy a legnagyobb lányunkat se kíméli a parlagfű allergia, egy csomó kérdést tettem fel magamnak. Olyanokat, hogy miért pont az én gyerekem tüsszög, amikor több, mint két éves koráig anyatejjel tápláltam és szentül hittem, hogy ez nemcsak a betegségektől, de még a szúnyogcsípéstől is megvédi majd őt.

Magamban (és néha hangosan is) azt mondogattam, hogy hogyhogy régen nem volt ennyi allergiás? Nagymamám hírből se hallott erről pedig falun élt. Lehet, hogy a modern élelmiszerek a bűnösök? De hiszen én arra is odafigyeltem mindig, hogy mi kerüljön az asztalra.

Hol rontottam el?

Szóval magamat kezdtem vádolni. Azóta tudom, hogy butaság volt. Az allergia bárkire bármikor lecsaphat. Ismerek olyat, aki 50 évesen tudta meg milyen az, amikor az önfeledt nyári vakációt az allergia árnyékolja be. Lányom szerint ő a szerencsésebb, mert csak élete felét keseríti meg. Én meg azzal biztatom, hogy majd kinövi. Vagy valaki (lehet, hogy pont ő) majd kitalálja a hatásos ellenszerét, amiért aztán Nobel-díjat kap.

A negyedik tüsszentés után...

A negyedik tüsszentés után már nem mondom, hogy „Egészségedre kislányom!”, mert tudom, hogy nem egy kósza porszem okozza a hapcizást, hanem elkezdődött a szokásos nyári allergiája. Még csak 13 éves, de már tudja milyen az, amikor egy fűfélétől viszket, könnyezik a szeme, kapar a torka és persze folyik az orra. Roppant idegesítő tud lenni. Annak is, aki ebben a népbetegségben szenved és bizony a környezetének is.

Szívesebben ébredünk ugyanis madárcsicsergésre, mint az orrfújás vagy a tüsszentés sorozat fülsértő hangjára. Megőrülsz az állandó szipogástól és a szétdobált papír zsebkendők látványától.

Az allergiás és annak családja is előbb utóbb megtanul a kellemetlen tünetekkel együtt élni, de azért nem kell tűrni. Van pár módja annak hogyan enyhíthetők a tünetek vagyis ismét igaz a Segíts magadon, Isten is megsegít örökérvényű mondás.

Kíméletes gyógyszerek és alternatív gyógymód

Szerencsére már sokféle kímélő, nem szteroidos és nem álmosító gyógyszer is kapható a tünetek enyhítésére. A gyerekorvossal egyeztetve nálunk napi egy tabletta lefekvés előtt egész elviselhetővé teszi a következő napot. Van, aki a homeopátiás szerekben hisz. Ők is sokféle csodabogyó közül választhatnak, de az alternatív gyógymód is segíthet. Állítólag akupunktúrával is egész jól kezelhető az allergia. Most győzködöm lányomat, hogy nem fájdalmas és egy próbát megér. Még gondolkodik, milyen ajándékot kérjen a bátorságáért cserébe :-)

Hajmosás

Mivel lányunknak hosszú, loknis haja van, ilyenkor nyáron arra biztatom, hogy mossa meg gyakrabban, mert így a beleszállt pollenektől megszabadulhat.

Zárt ablak

Bármennyire kellemes nyitott ablak mellett aludni nyári éjszakákon, az övét inkább csukva tartjuk, hogy ne szálljanak be a fránya pollenek. Persze nagy melegben bekapcsoljuk a légkondicionálót ügyelve, hogy ne rá fújja a hideg levegőt, mert akkor viszont a megfázás miatt fújhatja az orrát szegény gyerek.

Pihe-puha zsebkendő csajos kiszerelésben

Zsebkendőből a legpuhábbat választjuk, mert tini lányunkat különösen zavarja, ha kipirosodik az orra alatti bőr. Neki már az is fontos, hogy illeszkedjen a szoba miliőjébe a zsebkendő így nem kérdés, hogy az éjjeliszekrényén egy csinos dobozos Ooops! zsebkendő van mindig.

 

screen_shot_2017-06-26_at_09_11_00.png

 

Persze ezt is el tudja hagyni itt-ott használat után, úgyhogy abban bízom, hogy előbb utóbb kifejlesztik az önmegsemmisítő változatot is ;-)

Ugyanilyen dobozos zsepit helyezek el a lakás különböző pontjaira is, hogy bármikor elérhető legyen, hiszen aki allergiással él együtt az tudja, hogy a legtöbbször elhangzó kérdés vagy kérés az, hogy „Hol egy „zsepi?” vagy „Gyorsan adj egy zsebkendőt!”

Irány a tenger!

Bizonyára mindenki hallotta, hogy a tengerparti levegő az egyik legjobb gyógymód az allergiára, úgyhogy holnap megyek is a gyerekorvoshoz és a bevált tabletták mellé megkérem, írjon fel receptre egy pár hetes tengerparti nyaralást ;-)

Egyébként ma már egyáltalán nem morfondírozok olyanokon, hogy miért pont ő és mitől. Sokkal inkább olyanok jutnak eszembe, hogy remélem, ennél nagyobb baja soha de soha nem lesz a gyerekünknek. Teljes életet él, vidám, cserfes, érdeklődő csajszi, aki azért az ottalvós nyári táborba is viszi magával a dobozos zsepijét, mert az mindig jól jön.

Ági :)

Ki is vagyok én?

Én én vagyok... ennyi jutott először az eszembe, amikor a bemutatkozó blog posztom írásába fogtam. Megpróbálom egy kicsit jobban definiálni magam. Nő vagyok. Ez predesztinál az életben egy halom dologra, szóval jobban teszem, ha árnyalom a képet. 

Nő vagyok, harmincas... pár hónapja azt éreztem ezt nem szívesen fogom papírra vetni, majd eltelt fél év és rájöttem, a harminc az új tizennyolc, csak sokkal izgalmasabb kivitelben. :)

Dolgozó nő vagyok. Igen, mint minden átlagos harmincas, én is a dolgozó nők táborát gyarapítom, hol kevesebb, hol több lendülettel és sikerrel. Most a kicsattanó lendületről ne ejtsünk szót, nem lennék hiteles ebben a pillanatban. :) Van két csodálatos gyerekem, akik alkotják az én mesteri zűrzavarom, tehát dolgozó, harmincas családanya vagyok. Egyszóval olyan vagyok, mint Te, kedves olvasó, tele feladatokkal, tervekkel, hibákkal, erényekkel, nehézségekkel, nevetéssel, történetekkel.

Mire számíts tőlem

Amikor leültem, hogy megírjam ezt a pár gondolatot, akkor átgondoltam mennyire lennék hiteles egy higiéniai papír márka bloggereként és mivel életemben nem gondoltam át mennyi mindent ölel körül az életemben ez a termékcsoport, megdöbbentem, hogy mennyire a mindennapjaim része.

Lepörgettem a fejemben egy átlagos napot, és a következő eredményre jutottam:

Reggeli, a manók 5 és 3.5 évesek

Mondhatni önellátók, de ez kimerül annyiban, hogy reggelente tökéletes precizitással isszák le magukat. Neeem, még nem adtam fel, marad a bögre, kitartó vagyok, hiába csábít a jó öreg cumisüveg, csőrös pohár, szívószálas nyavalya, nem, én a konzekvens anya, inkább minden áldott reggel papírtörlővel itatom a pizsikről a kakaót. Ezen a ponton ragadnám meg az alkalmat és dicsőíteném picit a teli nyomott mintás pizsik megalkotóját... ha elég gyors vagyok, és a csepp nem ér el a minta aljára, mosni sem kell;) köszi papírtörlő!

 

Ovi: megint elkésünk!

Na jó, hétfőn talán nem, ott még a korábban említett lendület ad annyi löketet, hogy időben kilépjünk a lépcsőház ajtaján. A kocsiban megy a harc, valami végtelenül értelmetlen és számomra érthetetlen, de a gyerkőc-létben épp élethalál kérdésen. Sír, ma épp a kicsi. Zsepi kell, most, azonnal... Zsepi...Zsepi, nincs nálam, pánik. Kicsi egyre jobban nyafog. Anyaaaa, folyik az orrom!!! Neeee, koszos lesz a ruha, bent át kell öltözni... már látom előre, hogy a vágyott kollegiális kávézást ismét ki kell hagynom... Ok, ne kalandozz! Zsepi. Kell. Most. Kesztyűtartó, áldom a párom eszét, 10-es csomag, hátraadom, huhh megúsztam! Ez nem jó, ez fiús... Piros lámpa. Nem akarok vitát, jó és kiegyensúlyozott anya szeretnék lenni. Ismét áldom az uramat, ismeri már a gyereket, ott a lányos csomag is. Ez már jó, Anyaaaaa, nézd, rózsaszín, hercegnős! És könny felszárad, béke belibben a résnyire nyitott ablakon... három kerek perc telt el az indulás óta. Imádom a hercegnős és a szuperhősös zsepit. Lehet holnap mindkettő kezébe nyomom indulás előtt a saját 10 -es pakkját, lehet megelőzök minden földindulást!

Ismerős nektek is? Ugye, hogy ez a mindennapjaink része! :)

Újra a kocsiban, gyerekek az oviban, a faliújságon tisztasági csomagot kérnek. Nincs nálam toll, csak el ne felejtsem, törlőkendő, szalvéta, zsepi, wc papír, törlőkendő, szalvéta, zsepi.... Azt a mindenit, így jöttem el otthonról?! Még szerencse hogy belenéztem a visszapillantó tükörbe, a szemüvegem csupa szempilla festék. Csoda, hogy kilátok. Leparkolok, leveszem a szemüvegem, az arcom is spirál nyomos... gyorsan valami víz - mert a popsitörlőből már kinőttünk, minek lenne nálam... - és kéne egy papír... a zsepit, mint valami kincset bevitték a kölykök az oviba... táska, ott tuti találok valamit! Megvan! A tegnapi játszóterezés után a szendvics csomagoló-anyagaként használt papírtörlő még bent gyűrődik, meg van mentve a maradék önbecsülésem.


Van egy pontja a napnak, amit imádok

A közös ebéd az irodában. Van egy romantikája. Ez most elég ingerszegénynek hathat, de tény. Egész nap együtt ülünk, lélegzünk, gondolkodunk, de az a 25 perc más. Nem járunk ki, bent eszünk együtt, ugyan a számítógépeink társaságában, ami igen, tudjuk nem ergonómikus, de megadjuk a módját! A szalvéta, az az a pont, ami elengedhetetlen. Olyanok vagyunk, mint az ovisok. Van egy naposunk, aki kiosztja a szalvétát... rituálé, és imádjuk. Talán azért mert színes, mintás, talán azért mert kicsit olyan, mint otthon...

Rohanok vásárolni

Tisztasági csomag, ki ne felejtsek valamit. Bár átfut az agyamon, hogy legutóbb 4 tekercses csomagot vittem. Most akkor az 4 tisztasági csomag, vagy 1? Hihetetlen miken tudok ellamentálni. Zsepi, 100 as csomag kell. A múltkor dobozosat vittem, mert szerintem praktikus. Az óvónéni szerint nem. Ne legyen túl illatos és ne legyen mentolos.

Újabb 5 perc válogatás.

Össze kéne szednem magam, de be kell látnom, imádom a papírárut.

Pici korom óta, emlékszem, hogy Anya is hosszú percekig válogatta, és a mai napig óriás raktárat halmoz fel a garázsban, hugommal csak úgy hívjuk, garage store, hazamegyünk, és a garázsból bevásárolunk. Ez a mánia örökletes lehet. Szeretem, ha új termék kerül a polcra, szabályos izgalommal tud eltölteni egy váratlan csomagolás, vagy új szín, forma, minta.

Indulni kéne

De itt, a boltban, a sorok között csend van és nyugalom, még 2 perc és megyek. Jut eszembe, a barátnőmmel fogadtunk, hogy vajon az újságpapír vagy a konyhai papír törlő jobb az ablakpucoláshoz, úgyhogy veszek egy új fajtát, mert én szentül hiszem, hogy a törlő jobb. Majd meglátjuk. Letelt a 2 percem, viszlát emlékek, gondolatok, hello rohanás, várnak a fiókák!

Jaj, igen! Fanni. Mert van nevem is és mivel már egy kicsit beleláttatok az életünkbe, már nem csak egy név, ami nem mond semmit :)

Emlékmentés, avagy hogyan őrizd meg élményeidet képekben

Tegye fel a kezét az, aki az utazásain készült embertelen mennyiségű fotókat szépen letölti, albumba rendezi, esetleg ki is nyomtatja a legjobbakat és mindegyiket téma és dátum szerint rendszerezi!

Ha te ilyen vagy, akkor biztos vagyok benne, hogy sokan irigyelnek, ám lehet, hogy azért neked is jól jön az alábbi 4 emlékmentő ötlet.

Azoknak mindenképpen, akik hozzám hasonlóan belefulladnak a fényképekbe és a telefonjuk vagy számítógépük már szinte felrobban a sok felesleges és a „majd egyszer feltöltöm, előhívom” vagy épp felesleges képekkel. Íme 4 tipp hogyan készíts örök emléket valamelyik kedves élményedről.

Montázst a falra!

Válassz ki a képkeret nagyságától függően 3-5 jól sikerült fotót.

Tudom, hogy nem könnyű, mert majdnem mindegyik tetszeni fog, de próbálj meg úgy szelektálni, hogy melyik az amelyik megérint, megdobogtatja a szívedet vagy épp megmosolyogtat. Nos ezeket kellene aztán úgy elrendezned, hogy a képek sarkára, mellé, mögé az utazáshoz kapcsolódó tárgyakat is odaragasztod. Lehet az egy város- vagy metro térkép, egy buszjegy vagy belépőjegy.

Vágj ki betűket, képeket újságból és mielőtt kidobnál egy bigyót, gondold át, hogy nem jönne -e jól a montázsodhoz. Némelyik belépőjegy annyira szép, hogy az ember sajnálja kidobni, hát itt felhasználható. Egyfajta scrapbook techinka ez, aminek csak a képzeletünk szabhat határt. Garantáltan élvezni fogod miközben egyedül vagy a gyerekekkel készíted. A neten találsz inspiráló ötleteket ha nincs ihleted. A kész mű aztán mehet a falra. Ha már lesz több is akkor akár kijelölhettek egy falfelületet ezeknek a képeknek.

Blogolj!

Nem késő elkezdeni. Van, aki a gyereke születése után kezd naplóírásba, van aki csak az utazással kapcsolatos élményeit jegyzi le vagy csak a legjobb receptjeit, ötleteit.

Mindegy is, a lényeg, hogy rendszeresen írj hozzá! Nem kell minden nap, már az is jó ha csak a kiruccanásaitokról írsz, sőt olyan is van aki csak a fényképeket tölti fel és rövid magyarázatot ír alájuk.

Az sem baj ha nem a nagyközönségnek szánod az írásaidat hiszen zárttá is tehető a blog vagy csak azok olvashatják akiknek jogosultságot adsz ehhez. A legjobb képekből ide aztán bőven tölthetsz fel amihez kedvedre írhatsz szöveget, címet. Az igazán megszállottak (mint amilyen én is vagyok) majd a gyerekek valamelyik születésnapjára kinyomtathatják, beköttethetik és átadhatják a gyerekeknek az irományt könyv formájában.

Én is blogolok. Imádom szavakba önteni a gondolataimat, élményeimet a családommal. Szinte már hobbimmá vált a írás. Ha írok, teljesen kikapcsolok, és egy más világba csöppenek, az én kis virtuális világoma. 

Szeretnék pár szót ejteni a magamról és családomról. 3 lányom közül ketten ikrek vagyis elég hangos, mozgalmas az életünk hiszen sokat utazunk, kirándulunk, sütünk főzünk, alkotunk. Első lányom születésekor vagyis több, mint 12 éve kezdtem bele családi naplómba ami mára egy magazinszerű bloggá nőtte ki magát. Ebben kreatív ötleteimet, utazással kapcsolatos élményeinket, tanácsaimat, ötleteimet olvashatjátok. Egy családbarát utazásokkal kapcsolatos cégnél vagyok kreatív és vendégkapcsolati vezető szerencsére csak 6 órában, hogy elég időm maradjon a családomra, blogomra.

 

Vakációs napló

Nos, ez a szívem csücske.

El sem tudom mondani hányan kaptak kedvet már tőlem vakációs napló készítéséhez. Volt, hogy a tanító néninek annyira megtetszett az ötlet, hogy azt mondta a gyerekeknek, hogy aki ilyet készít a nyári élményeiről, garantáltan egy ötössel kezdi az új tanévet. Mondanom se kell, majdnem minden kisdiák készített egyet.

Ehhez nem kell más, mint egy csinos napló. Ha lehet kemény fedeles legyen, mert garantáltan sokat fogjátok lapozgatni ha készen lesz. Az is fontos, hogy elég nagy legyen, hogy szépen el lehessen rendezni benne a fényképeket és a többi emléket. A tökéletes vakációs naplónak a lapjai is kissé vastagabbak, hogy a ragasztás ne üssön át.

Ha még nem tud írni a gyerkőc, az előhívott fotók mellé buszjegyeket, repülős beszállókártyákat, képeslapot, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot, belépőket lehet beragasztani és a szülő írhatja oda a helyszínek nevét. Ha már tud ákombákom betűkkel írni a kicsi, akkor hagyjuk ezt a feladatot rá.

Valószínűleg a 2. vagy 3. nyáron már természetes lesz gyerekünknek, hogy az utazás során kezébe került belépőjegyeket, térképet nem dobja ki, hanem azt mondja „ Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, kérlek tedd el!”

A már magabiztosan író, fogalmazó gyermek napója már akár igazi műalkotás is lehet. Hagyjuk, hogy rajzoljon bele, hogy kedvére díszítse és persze adjon címet a képeknek. A legjobb rész úgyis az lesz amikor majd együtt felidézitek az emlékeket, amikor újra átélitek a nyári vagy épp téli kalandokat. Amikor pár hónap vagy év múlva előveszik művüket és elmélyülten lapozgatják miközben a homlokukra csapnak, hogy „Tényleg itt is voltunk!” és „Erre emlékszem, nagyon klassz volt, ugye elmegyünk máskor is?”

Fotókönyv

Itt csak annyi a dolgunk, hogy keressünk egy felhasználóbarát fotókönyv programot, tegyünk magunk mellé egy csésze teát és töltsük fel a legjobb képeinket az oldalra, amit aztán program elrendez.

Írhatunk hozzá címet, hosszabb, rövidebb szöveget. Mi választhatjuk ki a könyv méretét és a stílusát. Ismerek olyan családot, akik minden nyaralásuk után ilyen fotókönyvbe rendezik a legjobban sikerült képeiket és ott sorakozik a könyvespolcukon már jó pár kötet. Ajándéknak sem utolsó. Ovis, iskolás ballagásra vagy más neves eseményre is készíthetünk jópofa fotókönyvet.

Bármelyik emlékmentő ötletet is valósítod meg, bizsergető érzés lesz majd lapozni, ránézni, olvasni és azt mondogatni, hogy „Emlékszel?”

Mert a jó dolgokra szívesen gondolunk vissza mindig.

Ági

Imádom a tavaszt!

 

screen_shot_2017-05-30_at_11_25_41.png

 

Annyi, de annyi szépséget, csodát rejt magában. Imádom a madárcsicsergős, vidám reggeleket. Imádom az akác és a frissen vágott fű illatát. Imádom, ahogy a napfény simogatja az arcomat, miközben lecsukom a szemem és kizárom a külvilágot. Na jó, azt 3 gyermekes anyukaként nem lehet teljesen kivitelezni, hisz 2 percenként valamelyikük üvölti, hogy Anyaaaaaaa!!! De ettől még imádok a kertben ülni és gyűjteni, gyűjteni a D - vitamint!

Egy kis napsugárra vágyom

A tegnapi naptól is ezt reméltem. Még nem is csörgött az óra, már kipattantak a szemeim és egyből füleltem. Viszont nemhogy madárcsicsergést nem hallottam, az eső kopogására lettem figyelmes. Teljes letargikus hangulatban bámultam az ablak felé, ahonnan még egy halványka napfény sem volt hajlandó beszűrődni. Neszeneked tavasz! Már nem jól indult a nap.

Mosollyal ébredők

Ettől független mosolyogva ébresztettem három leánykám és tettem a dolgom, onnantól már nem volt időm azzal foglalkozni, hogy odakint locsog. Egészen az indulásig. Előszedtem a pici esőkabátját, aztán elkezdtem keresni a gumicsizmáját. Amit természetesen nem találtam. Jó 10 perc után feladtam, kiszórtam minden lábbelit a szekrény aljából, de a csizma csak nem lett meg. Jó - gondoltam -, akkor ezt a tervet elvetem, keresek másik cipőt. Kis Borókám erre éktelen hisztibe kezdett, hogy ő akkor is a Minnie egeres csizmába akar menni, mert a Laura is abba megy. Újabb 10 percre tűntem el a szekrényben, de a csizma sehol. 

Összeszedtem minden meggyőző képességemet, és megígértem a leánynak, hogy mire hazajön az oviból, előkerítem, és egész délután ugrálhat a pocsolyába, csak menjünk már, mert elkésünk!

Nagy kegyesen beleegyezett, hogy akkor a Jégvarázsos cipő kerüljön a lábára. Csakhogy azt se találtam. Mivel a középső csajszim került előbb utamba, tőle kérdezem, hogy hol a húga cipője. De mit tudja ő. Felhívtam apát, hátha ő a dolgozóból többet tud mondani. Fel is világosított hamar, hogy a tegnapelőtti esőzés során az a cipő volt a gyerek lábán, s mivel 2 kiló sár van rajta, kint hagyta a garázsba. Na, mindegy. Nyugtáztam magamban, hogy ma akkor még azt is le kell pucolni és rá adtam a rózsaszín sportcipőjét. Gondoltam én, hogy azon a 10 méteren, míg elérünk a parkolótól az ovi bejáratáig, nagy baj nem történhet.

Mégis megtörtént

Kamasz lányom közli, hogy ő már nem tud tovább várni és kiül a kocsiba. Ekkor látom, hogy alig 20 denes harisnyában, miniszoknyában és egy vékony kardigánban óhajt iskolába menni.

10 percet marakodtunk, hogy meg fog fázni, mert röpködnek a mínuszok, meg szakad az eső, meg különben sem így kell iskolába járni, de ő győzött, illetve az idő, ami már nagyon sürgetett. Jó 10 perc múlva elindultunk, nagyokat kiraktam a sulinál, a picivel szaladtunk az oviba. Ha szaladok, akkor én se látok, se hallok, így sikeresen belevittem a gyermekem a lehető legnagyobb pocsolyába.

Ott bent szomorúan tapasztaltam, hogy a sportcipője teljesen átázott, a zoknijából is csurgott a víz. Persze a zsákjába hiába kerestem a csere zoknit (amire határozottan emlékszem, hogy beletettem), nem találtam. Kértünk egyet, de addigra már a drágám lábfeje jéghideg volt. Csak nem lesz beteg! - sóhajtottam és rohantam dolgozni. Délutánra hál’Isten elállt az eső, bár a közel 100 km-es széltől sem lett jobb a kedvem.

Bevásároltam gyorsan, mire kijöttem, azt is kitaláltam mit fogok másnapra főzni, így azzal a lendülettel mehettem is vissza. Kis csúszással értem az oviba, ahol az óvónő közölte, hogy szemem fénye alig aludt valamit, mert teljesen el van dugulva az orra.

Tiszta nátha lett

Nem is volt kedve kimenni ugrálni a pocsolyába.

Feküdt, nézte a mesét és tüsszögött. Közben én rákontráztam, igaz engem csak az allergiám kínozott, de az cefetül. Kézilabda edzés után megjött a nagylány is, de már mikor belépett láttam rajta, hogy „gáz” van. Igazam lett. Lázas, köhög, folyik az orra. Annyira együtt éreztem vele, hogy a „Na ugye, én megmondtam” és hasonló közhelyekkel nem is fárasztottam se őt, se magamat. Főztem nekik teát, kedvencüket készítem vacsorára, miközben feltettem a másnapi ebédet is. Lefekvés előtt jó meleg zuhany, inhalálás, orrcsepp, s éjszakára az ágyuk mellé egy-egy nagy csomag Ooops! papírzsepi…

Na, de milyen szerencse, hogy valami Isteni sugallatra, vagy csupán anyai ösztöneimre hagyatkozva 3 csomaggal tettem a kosaramba, mikor másodjára mentem vissza a boltba!

Mert nálunk zsepiből sosem elég, lehet ősz, tél, vagy épp csodálatos tavasz ;-)

Éva

Miért blogolok?

Miért blogolok?

Gondolom, felmerül a kérdés miért is akar valaki blogot írni? Persze ez manapság nagyon menő műfaj, hogy blogot írok, blogolok, blogger vagyok… és vannak blogok mindenféle témáról, amit csak el lehet képzelni.

Én egyszerűen szeretek írni. Mindig is szerettem, már a középiskolában is. Szeretek fogalmazni. Úgy érzem, ha írok, akkor megnyugszom, kikapcsolok egy rövid időre.

Most a főiskolán, ha beadandót kértek, olyan boldog voltam, csak 5 oldal, mit nekem. Jó érzés, amikor keresem a szavakat, és amikor elkezdek írni, megtalálnak a szavak, csak úgy jönnek és 1-2 oldalt vígan, dalolva meg tudok írni, mindenféle megerőltetés nélkül.

 

Mire készüljetek?

Azt írták a kedves kollégák az Ooops!-tól, hogy írhatok bármiről, de fontos, hogy szívemnek kedves legyen és szívesen beszéljek róla. Ez természetesen 3 gyermekes anyukaként a családom. Mi más is lehetne? :)

 Persze van egy kutyusunk is, meg a macskánk, természetesen ez is a gyerekek miatt, mert minden, ami nyűgös már az én feladatom velük kapcsolatban. Ettől függetlenül őket is imádom, családtag mindkét gyalogszőrös! Nálunk lényegében minden a gyerekek körül forog, amire sokan azt mondják, hogy nem jó. Túlságosan óvjuk, védjük őket, bár én ezt úgy mondanám, hogy a józan ész keretein belül. Az valóban tény, hogy bármi problémájuk van, anya jön és megoldja. Vagy apa, mert szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a párom mindenben segít és számíthatok rá, a gyerekekkel kapcsolatban és bármi másban is.

A nevelésről is hasonlóan gondolkodunk, egy irányba megyünk, szerintem ettől tud működni a családunk igazán.

 

Itt a tanév vége!

Most nagyon évvége van már nálunk, mindenki kezd nagyon elfáradni, ilyenkor a tanulás már nagyon nem akar menni. Alig várom a szüneteket, amikor itthon vannak, velünk és nem kell tanulni. Lehet, én jobban várom, mint ők. ☺

Természetesen ilyenkor vannak az évvégi felmérők, miért is ne, amikor már senki nem akar tanulni. Úgyhogy bele húzunk, kell még egy kis kitartás.

Egy kis plusz: én államvizsgára készülök, ami szintén nem könnyíti meg ezt az időszakot.

Ezek vagyunk mi, ismerjetek meg minket jobban is a későbbiekben.

Szóval hajrá, tanulás, évvége! Hajrá nyár!

Erika

Gyere el hozzánk vasárnap

Azaz hogy néz ki nálunk egy "átlagos" vasárnap

Sziasztok!

Kezdjük az elején

Három leányzó boldog anyukája vagyok, úgyhogy én vagyok a legboldogabb ember a világon. :)

Persze nem mindig fenékig tejfel az életem, mert az ezer és egy szép oldala mellett van sok ugyanannyi nehézsége is három ilyen Bajkeverő mellett. Természetesen az is igaz, hogy csemetéink egyetlen mosolya kárpótol mindenért.

 

18339019_10208686121537645_1738854099_o.jpg

Pillants be hozzánk

Vannak napok, mikor úgy érzem, kész, vége, beadom a felmondásom. Vegyünk például egy átlagos vasárnapot. A hétvégét, ami ugye köztudottan a pihenésé… is lehetne.

Az én lánykáim hétköznap rém keservesen kászálódnak ki az ágyból, no de cserébe hétvégén már 6 órakor ugrálnak az ágyon, hogy kapcsoljam be a mesét.

Ez persze azzal jár, hogy kitúrnak az ágyból és befészkelik magukat a helyemre. Még a mosdóig sem jutok el félig kábán, kiabálnak is, hogy hozhatom ágyba a reggeli tejeskávét. Tyúk lépésbe viszem is. Újra elindulok a mosdó felé, mikor a legkisebb kiabál, hogy kidöntötte az ágyba a kávét. Ooops....Huzatolok.

És még csak reggel fél 7 van. :)

Vasárnapi sprint a kávéért

Belehúzok, hogy mielőtt újra kiabálnának, meg tudjam inni én is az első kávémat. Leülök az étkezőbe, alig megyek fel a Facebook-ra, hallom, hogy a legnagyobb leány hármat tüsszent egymás után. Ijedtemben kilöttyentem a kávét. Nem értem, hogy miért is vagyok meglepődve, mikor tegnap a 100 km-es szélben, kiskabátban sál nélkül csavargott a barátnőivel…

Zsepit viszek neki, lázat mérek. Hőemelkedése van, nagyszerű! Április végén. Közben a két kisebbik megunta a mesét, éhesek. Kiszolgálom őket, s amíg eszegetnek megtisztítom a zöldségeket a leveshez. Végignézek magamon, és rájövök, hogy nem szólhatok egy szót sem, hisz vasárnap délelőtt van és én még mindig pizsamában vagyok. Az élet apró örömei. :) Megyek és átöltözöm. Viszont, ha már a fürdőbe járok, beindítok egy mosást. A kapkodásnak köszönhetően  a drága mosószer megindul és fele a járólapra ömlik. Ooops....

Még mindig higgadt vagyok

A nagy az ágyból kiabál, forró teát kér. Már a torka is fáj. Szaladok, készítem és viszem. Annyira fáj szegénykémnek a torka, azt sem bírja mondani már: köszönöm. De most ezzel nem érek rá hosszasan foglalkozni, hisz már rég főnie kéne a vadnak.

Te Úristen, kapok a fejemhez, hisz elő sem vette a fagyasztóból a húsokat. Újratervezés. Vad helyett csirkemell lesz. Ez persze a ház urának nem tetszik.

Kezd felmenni bennem a pumpa

Kérem középső lányom, jöjjön és segítsen feldobni az ételt. De mily meglepő, neki most tanulnia kell. Hagyom, hadd tanuljon, hisz mindig azt mondom a drágáimnak: a tanulás az első.

Visszamennék a konyhába, ám sípol a mosógép. Fülelek, hátha valaki megindul a fürdő felé, de rajtam kívül senkinek sem tűnik fel MosóMasa éktelen üvöltése.

Hamar kiteregetek, közben letörlöm a tükröt, ha már itt sürgök-forgok.

Ismét a fejemhez kapok. Még a végén a csirkemell se készül el. Szaladok a konyhába, s bosszúsan mormogom az orrom alatt, hogy ma már háromszor mosogattam el, s már megint tele a mosogató. Elmosogatok hát negyedszerre is, különben nem tudom megmosni a salátát.

 

Lépteket hallok, jön a legkisebb. Rámosolygok, mire ő: Csokit akarok! Közlöm vele, hogy olyan nincs, hogy akarok, ebéd előtt meg pláne! Erre eszeveszett hisztirohamot csap. Fogytán az erőm, nem veszekedek vele. Sőt még én vigasztalom. Csokit eszik. Ebéd előtt 10 perccel. Hálája jeléül csokis keze nyomát az ajtón hagyja. Gyorsan letörlöm. Apánk morog, már megint miért adok a gyereknek csokit.Tényleg....miért is? Terítek, jó ízűen esznek, nagy kő esett le a szívemről, mert a pici a csoki ellenére is bevágta az adagját. Aztán felállnak, és elvonulnak emészteni. Összeszedem a tányérokat, letörlöm az asztalt, elmosogatok. Ötödszörre is. Most délután négy óra van. Gondoltam kicsit körülnézek a világ hálón. Ölemben a guriga Ooops-al, mindenre felkészülve. Még az e-mail fiókomba sem léptem bele, mikor a pici idejött hozzám, megölel, és megkérdezte: Segítsek neked törölgetni? Hát, ha törölgetni ma már nem is fogok, de felállok, hagyom az e-maileket, megyek a drágámmal játszani.

További szép napot Nektek is, Éva :)

 

screen_shot_2017-05-18_at_17_58_30.png