Évi vagyok, férjemmel, két kisfiammal és egy kajla retriever kutyalánnyal élünk Budapest szélén, a Kis-Duna parton.
Pénzügyi területen dolgozok, de jelenleg itthon babázok a 19 hónapos, második kisfiammal. A bátyja az óvoda utolsó évét tölti, januárban volt hatéves. A nagyfiú pörgős, rosszalvó, energiabomba, a kicsi nyugis, mosolyós, leteszem-és-máris-alszik-típus. Talán épp ezért is imádják egymást, most még. Én meg szerintem kiérdemeltem a kisebbet a sok évnyi nemalvás után.
Három pasira főzni, mosni, takarítani néha rémálom, ennek örömére nemrég hoztam a házhoz a kölyökkutyát, hogy tovább szivassam magam, hiszem a kutyi után a kakit és szétrágott papucsdarabkákat szedegetni a kertben pont jó kiegészítése a házimunkának. Remélem idővel a kutyánál be tudom nyújtani a számlát, és bébiszitterkedik/játszik a kölkökkel, míg én láblógatva sörözgetek a teraszon.
A nagyfiú, Ádám, szerencsére nem csak az xbox előtt kockul az apjával, hanem szívesen segít a ház körüli kerti munkákban, festésben, barkácsolásban. Szerencsések vagyunk nagyszülői fronton: közelben vidéken a mamák-papák is kertes házban élnek, apáméknál disznó, nyúl, baromfitartás van, így tudják a srácok, hogy a tyúk alól jön ki a tojás, nem az Auchanból dobozban.
A kicsivel, Gergővel, eljárogatok sportolni, áldja meg az ég azt, aki kitalálta és megvalósította a "bike-with-baby" spinning órákat. Extrém látvány, amikor 18 anyuka teker nyeregből kiállva hátán gyerekkel :)
Szabadidőnkben (bár tudom, nekem, itthon babával csak az van) olykor kijárunk pecázni a ház mögé a Kis-Dunára. Ezt próbálják megakadályozni éhes hattyúk (akiknek rögeszméje, hogy minden partra járó ember őket jön etetni), kacsacsaládok, és az itt élő egy szem vidra, Walter. Ő leginkább a halak tizedelésével szól bele a pecába. A kispasik nagyon élvezik a kinti faunát, ilyen szempontból (is) szuper helyen élünk.
Évi :)