Fogas kérdés

2017. november 09. - Ooops! Legjobbanyuka

“Most jön vagy nem jön?” – teszik fel anyák milliói a kérdést világszerte, miközben persze nem a villamosra (vagy valami sokkalta pajzánabbra) gondolnak. Hát akkor mire? Naná, hogy a gyerek fogára. Van, akiknél egyértelmű, az én gyerekeimnél sosem tudtam (az öt hónapos esetében aktuálisan jelenidő) eldönteni, hogy az alkalmankénti éjszakai felsírásokat vajon a hirtelen támadt éhség, a szomjúság, egy alul/felül bennrekedt légbuborék vagy fogzási fájdalom okozza-e.

 Nagyobbik lányom esetében alighogy véget ért a rejtélyes hasfájós időszak (habár így utólag visszagondolva hajlamos vagyok belátni, hogy nem volt abban semmi rejtély, mindössze én voltam tapasztalatlan... ő meg nehezen büfögött), kezdődtek a még érthetlenebb óránkénti megébredések hetei. Az addig tökéletesen alvó gyerekem egyszerre csak elkezdte akár 8-9 alkalommal is követelni a szoptatást, amit finoman szólva sem vettem túl jó néven. Főleg, hogy nem tudtam, mit is ronthattam akkor tulajdonképpen el, amitől az addig cuki mormota durcás éjszakai bagollyá változott. Ami azt illeti, semmit. Ám mire rájöttem, hogy Juli vélhetően nem pusztán táplálkozási célzattal, hanem az anyatej fájdalommcsillapító és nyugtató hatása miatt folyamodik az állandó cumizáshoz, lett néhány ősz hajszálam.

Ezt követően aztán a gélektől kezdve a bedörzsölőkön át a borostyánláncig mindent kipróbáltam – talán épp csak a népi ráolvasásokat nem –, de tekintettel arra, hogy napközben egyetlen jajjszava sem volt, este pedig csatlakozási kérelme elfogadása után ugyanolyan nyugodtan húzta tovább a lóbőrt, végül belenyugodtam, hogy ennek bizony így kell lennie… És láss csodát, nem sokkal később ki is bukkant alul a két kis hófehér rece, majd – egy ideig – mindketten nyugodtan aludtunk ismét.

Cilinél már sokkal rutinosabban kezeltem a hasfájást, viszont esküszöm, hogy kéthetes kora óta ömlik a szájából a nyál. Olyan, mint Dosztojevszkij félkegyelműjének és Pavlov kutyájának szerelemgyereke. Mármint nem orosz, csak mindenkire folyton vigyorog és csorgatja a nyálát. (Erről mindig a Tankcsapda idevonatkozó klasszikusa jut eszembe, de ez már eléggé mellékvágány.)

Nála egészen a közelmúltig sokszor tényleg nem tudtam rájönni, hogy növekedési ugrásban van-e épp, az ínye feszíti vagy egyszerűen csak éhes, de tanulva a nővérével történtekből már nem akarom mindenáron megvuduzni, hogy aludjon, hanem rezignáltan hagyom, had’ szopjon, ha ez a békesség záloga. Közben bevallom, én is szundítok tovább. (Bár most már van segítségem is: már második este megyek be arra a szobába, hogy az éppen csak nyafogni kezdő kicsi mellett egy álomittas hároméves énekli a Boldog születésnapot című Halász Judit klasszikust kisebb változtatásokkal: “Boldoooog születésnapooot Cilibaba, boldooog születésnapot, ne sírjááááál, mindjárt kapsz enni, fogadd eeel, legyél vidáááám” – aztán abban a pillanatban horkol tovább, hogy belépek. Eléggé imádom.)

Nemrég azonban félreérthetetlen tanújelét adta annak, hogy fogzik: ugyanis számomra hihetetlenül korán, négy és fél hónapos korában kibújtak az alsó frontfogai (Juli után egyáltalán nem számítottam erre, mivel neki nyolc hónapos korában jöttek), amit mostantól kezdve vélhetően a többi is követni fog. Mondjuk a nyálzáson és az ébredéseken kívül egészen konkrét ráutaló magatartást tanúsít azzal, hogy sokáig keresgéli a földön heverő tárgyak között az arra legmegfelelőbbet, ami pont tökéletes formájú és keménységű ahhoz, hogy ráérősen meg lehessen csócsálni, miközben az ínyét masszírozza.

És akkor most ÜNNEPÉLYESEN MEGESKÜSZÖM, reklám ide vagy oda, hogy nem én adtam neki, hanem a nővére hagyott szétdobálva a szőnyegen néhány csomaggal ebből, amiért a kölyök teljesen odáig van:

zergi_vica_11.jpg

Papírzsebkendőnek még az életben nem voltam ennyire hálás egy csöndes, nyugodt, pár percért.

Fogalmam sincs, kipróbáljak-e megint néhány baromi drága csodaszert, amik lehet, hogy semmit sem érnek majd, bár mi tagadás, örülnék, ha éjszaka is lenne a szoptatáson kívül más, ami ilyen jól megnyugtatja. A zsepis csomag csücskét azért mégsem nyomhatom oda a sötétben, hogy azt rágcsálja. Vagy mégis? Vajon rájönne?

Vica :)

A bejegyzés trackback címe:

http://legjobbanyuka.blog.hu/api/trackback/id/tr4213219539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.