Oké, egyáltalán nem muszáj esős napra időzíteni a dolgot, de ha épp úgy alakul, hogy a rossz idő miatt valami benti elfoglaltságot kell találni a srácoknak, akkor nem árt ezt az ötletet megjegyezni, mert tök egyszerű, általában minden van otthon hozzá, és bármikor jól jöhet.

Had’ jegyezzem meg, nem vagyok egy nagy DIY-anyuka… Időről-időre beleolvasok valamelyik menő gyereknevelési blogba, amelyikben látszólag végtelen mennyiségű szabadidővel és kreativitással rendelkező anyukák adnak százszámra ötleteket, milyen kézműves elfoglatsággal fejlesszük a gyerek finommotorikáját, érzelmi intelligenciáját és mindenféle egyéb szuperképességét a minőségi időtöltés jegyében hetente nagyon sokszor, amitől nekem rendszerint csak masszív bűntudatom támad, hogy én miért nem vagyok erre képes.

Megmondom, miért nem vagyok rá képes: Juli nem egy molyolós gyerek, ráadásul eszméletlenül makacs is (nyakig gázolunk a dackorszakban), szinte semmihez nem fogad el segítséget, ezért nekem rémálom bármilyen olyan elfoglaltság, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a végén csak egy nagy halom összefestékezett újságpapír tetején ülünk, lakásszerte mindenhol víztócsák, a lányom pedig épp a macska szőrét készül levágni a papírollóval, végeredmény meg semmi. (A zuhanyzóban most is ott figyel három elázott gyurmacsiga a csempére tapadva, amik szerinte sokkal jobban mutatnak így, akkurátusan a felületre masszírozva, mint a nappaliban a polcon. Hagyjuk is...)

Nemrég azonban kaptam egy ötletet, ami viszonylag kockázatmentesnek tűnt (kivéve a turmixgépet, de erre majd visszatérünk), így gondoltam, kaphat egy esélyt.

Merített papírt készíteni ugyanis nem nagy ördöngösség, a neten rengeteg leírás található róla, mindössze papír, víz, egy közepes méretű tál, törülköző és egy sűrű szövésű szita szükséges hozzá. (Nem tudom, mi a pontos elnevezése, mi azt a kerek nyeles cuccot használtuk, amit a serpenyő fölé kell tenni, hogy ne fröccsenjen ki az olaj. Olajkifröccsenés-gátló? Valaki majd árulja el.) Persze a lista igény szerint bővíthető papírtörlővel, sodrófával, turmixgéppel és teszőleges dekorációs elemekkel is, de alapvetően tényleg csak ennyi szükséges hozzá. Ha már úgyis kreatívkodunk, akkor az eszközfelhasználást illetően is legyünk kreatívak.

A választott dekorelem nálunk a falevél lett. (Nem esős napon külön szuper program bóklászni az erdőben és gyűjteni vagy egy tonnányit, majd elmagyarázni az utódnak, hogy nem, szerintünk nem lenne igazán jó ötlet, ha otthon is térdig lenne borítva levelekkel a padló, úgyhogy elég lesz annyi is, amennyi a kis kosarába fér). A falevél ugyanis sokkal szebben mutat merített papírba préselve, mint csak úgy magában…

Szóval vettem egy nagy levegőt, és a hétvégi túrázás után előszedtem mindent, ami ahhoz kellett, hogy merített papírt készítsünk. Sima papír helyett azonban valaki azt tanácsolta, használjunk vécépapírt, mivel az könnyebben szétázik, és sokkal hamarabb lehet az ügyeskedésnek nekifogni. Mit mondjak, van benne ráció...

Az örökké elfoglalt kis kezek már boldogan tépkedték is apró fecnikre a vécépapírt – ami mondjuk nem újdonság, hiszen átlagosan kéthetente megesik, de most ugye legálisan, a szemem láttára lehetett vandálkodni –, én pedig néhány papírzsepinek estem neki ollóval. (Azt gondoltam, talán más lesz lesz a textúrája, de tévedtem, pontosan ugyanolyanra ázott szét.) A fecniket egy tálba szórtuk, aztán leöntöttük langyos vízzel, hogy ázzanak. Ezen a ponton a gyerek szemében csillogó sátáni fény még erősebbre gyúlt, és élvezettel mancsolta a furcsa állagú masszát, de kivételesen ezt sem bántam, hiszen csak jót tett a dolognak. Az első fénykép után, amit az eszközökről készítettem, sajnos elfelejtettem többet csinálni, mert túlságosan is lefoglalt, hogy vállalható keretek közt tartsam a kézműves foglalkozást. :(

Mivel a második nevem az, hogy “Türelmetlen”, nagyjából tíz perc után beleöntöttem a matériát a turmixgépbe, és addig toltam, amíg tejföl-szerű állaga nem lett. A hangulat ekkorra már a tetőfokára hágott, hiszen Juli szerint teljesen értelmetlen az a mondás, hogy kés, villa, olló, turmixgép gyerek kezébe nem való, amivel bizonyos feltételek mellett egyet is értek, mert jobban hiszek abban, hogy inkább tanulja meg a helyes használatukat (szigorúan csakis felnőtt felügyelete mellett!), ezért volt némi sértődés abból, hogy ebben a fázisban finoman szólva sem engedtem a kreativitását szabadon szárnyalni.

Ezután már csak annyi dolgunk maradt, hogy kimerjük a szitára az anyagot, alá tegyünk egy jó nedvszívóképességű törülközőt, és tenyérrel alaposan ellapogatva kinyomkodjuk belőle a vizet. Mások erre ajánlják a sodrófát, de szerintem így is tök jól működik. Ha nagyjából nekünk tetszőleges formájúra alakítottuk (négyzet, kör, szívecske, Batman-jel, akármi), rá lehet tenni a díszítést. A falevél mellé teljesen spontán ötlettől vezérelve mi még egy kis szárított petrezselymet szórtunk. A papírt egyébként még a vizes fázisban lehet színezni is, vízfestékkel, teával, amivel épp jólesik.

Legvégül kipréseltük az alkotást (sajnos ezt a fázist nem lehet semmilyen trükkel lerövidíteni), csodáljuk hát meg a végeredményt:

Nem mondom, hogy nem izzadtam le közben, de tulajdonképp egész jó lett, és még a lakást is sikerült közben egyben tartani. Van még valakinek hasonló ötlete?

 Vica :)