Imádom a tavaszt!

2017. május 30. - Ooops! Legjobbanyuka

 

screen_shot_2017-05-30_at_11_25_41.png

 

Annyi, de annyi szépséget, csodát rejt magában. Imádom a madárcsicsergős, vidám reggeleket. Imádom az akác és a frissen vágott fű illatát. Imádom, ahogy a napfény simogatja az arcomat, miközben lecsukom a szemem és kizárom a külvilágot. Na jó, azt 3 gyermekes anyukaként nem lehet teljesen kivitelezni, hisz 2 percenként valamelyikük üvölti, hogy Anyaaaaaaa!!! De ettől még imádok a kertben ülni és gyűjteni, gyűjteni a D - vitamint!

Egy kis napsugárra vágyom

A tegnapi naptól is ezt reméltem. Még nem is csörgött az óra, már kipattantak a szemeim és egyből füleltem. Viszont nemhogy madárcsicsergést nem hallottam, az eső kopogására lettem figyelmes. Teljes letargikus hangulatban bámultam az ablak felé, ahonnan még egy halványka napfény sem volt hajlandó beszűrődni. Neszeneked tavasz! Már nem jól indult a nap.

Mosollyal ébredők

Ettől független mosolyogva ébresztettem három leánykám és tettem a dolgom, onnantól már nem volt időm azzal foglalkozni, hogy odakint locsog. Egészen az indulásig. Előszedtem a pici esőkabátját, aztán elkezdtem keresni a gumicsizmáját. Amit természetesen nem találtam. Jó 10 perc után feladtam, kiszórtam minden lábbelit a szekrény aljából, de a csizma csak nem lett meg. Jó - gondoltam -, akkor ezt a tervet elvetem, keresek másik cipőt. Kis Borókám erre éktelen hisztibe kezdett, hogy ő akkor is a Minnie egeres csizmába akar menni, mert a Laura is abba megy. Újabb 10 percre tűntem el a szekrényben, de a csizma sehol. 

Összeszedtem minden meggyőző képességemet, és megígértem a leánynak, hogy mire hazajön az oviból, előkerítem, és egész délután ugrálhat a pocsolyába, csak menjünk már, mert elkésünk!

Nagy kegyesen beleegyezett, hogy akkor a Jégvarázsos cipő kerüljön a lábára. Csakhogy azt se találtam. Mivel a középső csajszim került előbb utamba, tőle kérdezem, hogy hol a húga cipője. De mit tudja ő. Felhívtam apát, hátha ő a dolgozóból többet tud mondani. Fel is világosított hamar, hogy a tegnapelőtti esőzés során az a cipő volt a gyerek lábán, s mivel 2 kiló sár van rajta, kint hagyta a garázsba. Na, mindegy. Nyugtáztam magamban, hogy ma akkor még azt is le kell pucolni és rá adtam a rózsaszín sportcipőjét. Gondoltam én, hogy azon a 10 méteren, míg elérünk a parkolótól az ovi bejáratáig, nagy baj nem történhet.

Mégis megtörtént

Kamasz lányom közli, hogy ő már nem tud tovább várni és kiül a kocsiba. Ekkor látom, hogy alig 20 denes harisnyában, miniszoknyában és egy vékony kardigánban óhajt iskolába menni.

10 percet marakodtunk, hogy meg fog fázni, mert röpködnek a mínuszok, meg szakad az eső, meg különben sem így kell iskolába járni, de ő győzött, illetve az idő, ami már nagyon sürgetett. Jó 10 perc múlva elindultunk, nagyokat kiraktam a sulinál, a picivel szaladtunk az oviba. Ha szaladok, akkor én se látok, se hallok, így sikeresen belevittem a gyermekem a lehető legnagyobb pocsolyába.

Ott bent szomorúan tapasztaltam, hogy a sportcipője teljesen átázott, a zoknijából is csurgott a víz. Persze a zsákjába hiába kerestem a csere zoknit (amire határozottan emlékszem, hogy beletettem), nem találtam. Kértünk egyet, de addigra már a drágám lábfeje jéghideg volt. Csak nem lesz beteg! - sóhajtottam és rohantam dolgozni. Délutánra hál’Isten elállt az eső, bár a közel 100 km-es széltől sem lett jobb a kedvem.

Bevásároltam gyorsan, mire kijöttem, azt is kitaláltam mit fogok másnapra főzni, így azzal a lendülettel mehettem is vissza. Kis csúszással értem az oviba, ahol az óvónő közölte, hogy szemem fénye alig aludt valamit, mert teljesen el van dugulva az orra.

Tiszta nátha lett

Nem is volt kedve kimenni ugrálni a pocsolyába.

Feküdt, nézte a mesét és tüsszögött. Közben én rákontráztam, igaz engem csak az allergiám kínozott, de az cefetül. Kézilabda edzés után megjött a nagylány is, de már mikor belépett láttam rajta, hogy „gáz” van. Igazam lett. Lázas, köhög, folyik az orra. Annyira együtt éreztem vele, hogy a „Na ugye, én megmondtam” és hasonló közhelyekkel nem is fárasztottam se őt, se magamat. Főztem nekik teát, kedvencüket készítem vacsorára, miközben feltettem a másnapi ebédet is. Lefekvés előtt jó meleg zuhany, inhalálás, orrcsepp, s éjszakára az ágyuk mellé egy-egy nagy csomag Ooops! papírzsepi…

Na, de milyen szerencse, hogy valami Isteni sugallatra, vagy csupán anyai ösztöneimre hagyatkozva 3 csomaggal tettem a kosaramba, mikor másodjára mentem vissza a boltba!

Mert nálunk zsepiből sosem elég, lehet ősz, tél, vagy épp csodálatos tavasz ;-)

Éva

A bejegyzés trackback címe:

http://legjobbanyuka.blog.hu/api/trackback/id/tr9012550331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.